A hétfői VÁROSHÁZI fórumon ismét terítékre kerülnek a nagyszénászugi kérdések. Feltehetően nem utoljára... Bartik Balázs írása 

Az Úr 2049. esztendeje, Nagyszénászug (Budakeszi?). Nagyjából teaidőben.

– Mi ez nagyapa, mit csinálsz? – kérdi a kisunokám, egy teleírt, megfakult papírosra mutatva az asztalon.

– Oh, ez? Tudod, jövő héten ismét lakossági fórum lesz Nagyszénászug helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről és jövőképéről. És hát készülünk, készülünk. Elő is vettem egy nagyon régi jegyzetemet. Jó eséllyel mintegy 90%-át fel tudom használni, mert még mindig aktuális.

Lássuk csak, mi van azon a papíron...

Nagyszénászug helyzete

Budakeszi Nagyszénászug városrésze papíron, illetve a városvezetés lelki szemei előtt, úgy tűnik, sok tekintetben mintha a 60-as/70-es évek környékén rekedt volna.

Akkor, illetve az azt követő egy-két évtizedben még talán lehetett is realitása a terület kizárólagos rendeltetését illetően annak, hogy ide kiutazva tavasztól őszig hétvégenként lehet kertet művelgetni egy 15-20 négyzetméternyi faház félnomád körülményei között meghúzva magunkat.

Az elmúlt 25 évben ugyanakkor a funkcióbeli valóság elkezdett megváltozni annak megfelelően, hogy egyébként a XII. kerülettől méterekre kezdődő Nagyszénászug telkeinek nagy része jellemzően 500-800 nm közötti, viszonylag szabályos alakú, autóval jól-kevésbé jól, de azért megközelíthető, és nem jelentős lejtéssel rendelkezik – tehát: építkezésre, életvitelszerű tartózkodásra alapvetően alkalmas, sőt "vérmérséklet" függvényében egyesek számára kimondottan kellemesnek, vonzónak is mondható.

Nincsen ugyanakkor csatorna, gáz, aszfaltozott út, járda, közvilágítás, normális közlekedési kapcsolat a várossal. Persze, nem vagyunk egyformák, megint mások (még az is lehet hogy a többség…) el sem tudják képzelni, hogy így itt éljenek, és ez tökéletesen rendjén is van.

Mindazonáltal mindig is égető volt, és egyre égetőbb, a városrésszel kapcsolatos koherens és következetes koncepció hiánya.

Ilyen körülmények között volt tehát kénytelen hosszú évek alatt lezajlani, alapvetően "spontán fejlődés" keretében a fenti, aránylag kedvezőbb jellemzőkkel rendelkező telkek lakáscélú benépesedése.

A mindenkori 3%-os beépíthetőség ellenére lett 15 éve a 300-at, aztán 5 éve az 500-at, mára pedig már a 700-at is meghaladó a bejelentett állandó lakosságszám (a nem ide bejelentkezettekkel együtt pedig bőven ezer fölöttire becsülhető az itt élők száma).

Az önkormányzat mindezt megfelelő kontroll hiányában, a tűr és a csendben támogat határáról szemlélte. Részt vett ugyanakkor víz- illetve második körben akár csatornabevezetést is célzó kezdeményezésben, továbbá részönkormányzat is működhetett – mi más indíttatásból, mint hogy nyilvánvalóan hatékonyabban próbálja meg képviselni az ITT ÉLŐK érdekeit (?!).

Mindez annak minimum közvetett elismerése/beismerése, hogy eredeti funkciójától és övezeti besorolásától – mely fogcsikorgatva a mai napig beépítésre nem szánt mezőgazdasági külterületként határozza meg a "papír-realitást" – Nagyszénászug jelentős mértékben eltávolodott.

Nagyszénászug fejlesztési lehetőségei

Talán itt érdemes felidézni, hogy az eseményekkel sodródó, azokra jó esetben legalább utólag rácsodálkozó városvezetés döntéselőkészítő, szakmai anyagai hogyan látták Nagyszénás akkori jelenét és jövőjét.

Integrált városfejlesztési stratégia, 2008(!):

"Nagyszénászug városrész legfontosabb rövid távú célja a városrész közlekedési feltárása, továbbá az infrastrukturális hálózat fejlesztése lesz a közeljövőben."

"A célhoz rendelhető outputmutatók:

• a közlekedési kapcsolat megteremtése Budapesttel (5 km új út építése)
• a fő és gyűjtő utak aszfaltburkolattal való ellátása (10 km hosszan)"

"Makkosmária és Nagyszénászug esetében az infrastruktúra fejlesztés és az életminőség javításának célja nem oltja ki egymást, a két városrész ez irányban történő párhuzamos fejlesztése lehetséges és kívánatos."

Közlekedés koncepció felülvizsgálata, 2013:

"Az úthálózat kiépítettségében legelmaradottabb településrész Makkosmária és Nagyszénászug, melyek LAKOTT TERÜLETEK, Makkosmária belterületbe vonása megtörtént."

"Fontos feladat a belső kapcsolatok javítása, a városrészeket összekötő utak kialakítása. Jelenleg az egyre népszerűbb Makkosmária és Nagyszénászug településrészek BENÉPESEDÉSE ZAJLIK, fontos tehát a település ezen részeinek közlekedési kapcsolatain javítani, a városrészeket a Budaörsi útra kikötni."

"A város ezen részei a LAKÓTERÜLET FEJLŐDÉS következtében ugrásszerű igénynövekedést mutatnak, ezért javasoljuk ezen településrészeket is bekapcsolni a közösségi közlekedésbe."

Nagyszénászug jövőképe?

Az olyan szépen elképzelt párhuzamos fejlesztésből természetesen semmi nem lett. A mindvégig egy lapon említett Makkost egyenesen belterületbe vonták – ennek módja és körülményei önálló cikk(sorozat) tárgyát képezhetnék –, Nagyszénáson pedig tovább állt az idő és mélyült/szélesedett a valóság-papírforma szakadék.

Pedig 2016-ban az önkományzat kiváló esélyt kapott ezen aránytalanság részleges kompenzálására. Természetesen erről van szó:

"Mezőgazdasági területen lévő, zártkerti művelés alól kivett telken építmény legfeljebb 10%-os beépítettséggel helyezhető el. A különálló lakóépület beépítési magassága legfeljebb 7,5 m lehet" (OTÉK 29.§-a, 8. bekezdés)

Lehetőség nyílt tehát a spontán fejlődést szabályozott mederbe terelni, a kialakult viszonyokat rendezettebbé tenni, a valóságnak megfelelően lakóépületnek hívni a lakóépületeket, új fejezetet, tiszta lapot nyitni több évtizednyi sodródás után és az elkövetkező évekre ezeken az alapokon felvázolni végre egy értelmes, reális fejlődési perspektívát.

Továbbá, a többségükben a kormányzó párt támogatásával mandátumot nyert képviselők legalább némi pártbéli integritást felmutatva tehettek volna valamit a családtámogatás témakörében is, – kis lépéssel ugyan, de mégiscsak – szélesítve az otthonteremtési lehetőségeket (...), de nem. Mindezt, nem. Ilyen előzmények után ráadásul.

2017 májusában – egyébként 5:5 arányban – nem szavazták meg a beépíthetőség növelését. Hatástanulmány nélkül! (Rögtön ide is megérkezünk.)

A vonatkozó testületi ülést felidézve, többek között elhangzanak olyan "ex-cathedra" kijelentések, melyek szerint az ugyan elképzelhető, hogy némi többlet-adóbevételre számíthatna az önkormányzat, de nagyságrendileg több költségre is, és a kettő messze nem áll arányban. Kész passz. Eldöntötték: nem akarják.

Ne legyen több ember, ne legyen több gyerek, mert az csak gond. Igaz, hogy többszáz százalékos nagyszénási népességrobbanáson már túl vagyunk, de amikor szembesülni kellene mindezzel, akkor a fejüket a homokba dugják.

A tanulmány kapcsán pedig pontosan ugyanott tartunk, mint két évvel ezelőtt. Kiderült, hogy a HÉSZ-be nem került bele a 10%, majd ez okozott némi emelkedett hangulatot az akkori soron következő lakossági fórumon. Mivel nem nagyon látszott, hogy mitől (és mikor) csillapodhatnának a kedélyek, az elmúlt évek-évtizedek kipukkadt ígéreteivel való sokadik szembesítési hullám közepette jött a "politikusi" mentőötlet: Na, jól van emberek, akkor ne zárjuk még le a beépíthetőség témáját, hatástanulmányt fogunk készíttetni és ősszel (még mindig 2017) visszatérünk rá.

Tudjuk mi (nem) történt, megint.

Idén önkormányzati választások lesznek, a tanulmány terve tehát feltámadt tetszhalott állapotából. Ugyanakkor sajnos okkal tarthatunk tőle, hogy ha ezúttal meg is valósul, akkor sem lesz benne túl sok köszönet.

Először is el fognak költeni közel 3 millió forintot olyan tartalomra, aminek első felével amúgy is tisztában kellene lenniük. Félő, hogy a továbbiakban pedig nagyrészt (rövid- és középtávon nyilvánvalóan teljesen értelmetlen felvetés) a belterületbe vonás és az ennek megfelelő közműfejlesztési igény költségvonzatai, kihívásai, nehézségei hovatovább akadályai lesznek hosszasan sorolva, megint csak feleslegesen. Igen, enélkül is tudjuk.

Rövid távon nincs lehetőség Nagyszénáson nagyarányú fejlesztésekben gondolkodni, amíg "Makkoson kétmilliárdot is el lehetne költeni", ugye. Igen, a "nagyszénási út" rögösebb – a szónak minden értelmében – (de szeretjük!) és az is világos, hogy amint eddig, úgy ezután is az itt lakók magasabb szintű önszerveződésére lesz szükség.

Nagyon jó lenne lehetőleg mindeközben azt érezni, hogy a nagyszénásiak és a Hivatal végre nem szemben álló felek. Igazán hagyhatnák is azt a tanulmányt a csudába, költsék a pénzt másra, de adják meg azt a lelki tartást az embereknek, hogy nem rendezetlen a lakhatásuk (gazdasági épület, stb.), és ezáltal azt a pozitív töltetű újabb lendületet is, ami az elkövetkező évek remélhetőleg konstruktív közös munkájához kell!

Az öt, korábban nemmel szavazó képviselőből elég ha egy meghallja: Ne hagyják ki megint a lehetőséget, ne tartsunk még mindig ugyanitt újabb két (vagy ki tudja hány...) év múlva is!