Amint elkezdődik az iskola, reggelente bedugul a Fő utca. Meg délután. Meg bármikor, akár a legkisebb gikszernél is. Télen és nyáron, felfelé és lefelé. Mi pedig állunk, és szívjuk a kipufogógázt. Pedig van megoldás. 

Budakeszi első polgármestere a 90-es években még azzal fenyegetőzött, hogy ha nem történik semmi ebben az ügyben, akkor kitolja az íróasztalát az út közepére. Azóta sem történt semmi, és az íróasztal is maradt a szobában. Sőt, idekint rosszabb lett a helyzet.

Mert a Fő utca csúcsra van járatva. Olyannyira telített egész nap, hogy az átlagos forgalom 20%-os növekedésétől beáll. Ez történhet iskolaidőben reggel, munkanapokon délután, nyárias hétvégék előtt vagy bármilyen incidensnél.

A dugók okát azonban általában nem Budakeszin találjuk, hanem jóval messzebb. A Fő utca egy szerteágazó úthálózat részét képezi, amelynek

a kapacitását a legszűkebb áteresztőképességű
csomópontjai és szakaszai határozzák meg.

Budapest felé az Erkel utcánál induló emelkedő az egyik lassító, de utána jóval több ilyen van a Szépjuhásznétól egészen a Széll Kálmán térig. A másik irányban két gócpont található nálunk, a Temető utca (a Telki felé vezető út) becsatlakozásánál és a Dózsa György térnél, majd jóval távolabb az 1-es (100-as) úti lámpánál Budaörs határában.

Ez utóbbi olyan messze van, hogy nem szokott Budakesziig érő torlódást okozni. A többi viszont igen. Ráadásul

a szűk áteresztési pontok többsége természetesnek mondható, azaz gyakorlatilag egyáltalán nem bővíthető.

A Széll Kálmán tér például a küszöbön álló átépítése után sem tud majd több autót átengedni. A felújítás alatt meg annyit sem.

A mi szempontunkból egyszerű a helyzet: a főváros felé csak egy bizonyos mennyiségű kocsi tud távozni. Ezek felerészben innen indulnak, felerészben a város túloldaláról érkeznek. Ha több autó jön be, mint amennyi velünk együtt ki tud menni, kész a baj. Ilyenkor jön a trükközés, és a Fő utcával párhuzamos utcák is megtelnek száguldozókkal.

A Fő utca forgalmát a tőlünk indulóktól számtalan elsőbbség-adásra kötelező tábla és jelzőlámpa védi. Gondolom, mindenki állt már hosszú perceket ilyen becsatlakozásnál. A kintről jövők viszont szabad utat kapnak, tulajdonképpen előnyt élveznek velünk szemben.

A kialakuló dugók megelőzése kézenfekvő:

a Fő utcát a városon kívülről érkezőktől is védeni kell,

azaz mindenhonnan csak annyi autót szabad ráengedni, amennyit elbír. Magyarán a bevezető utakhoz is kell egy-egy jelzőlámpa, amiket úgy kell vezérelni, hogy a befelé tartók számát egyensúlyban tartsa a kifelé haladókkal. Ez ma már informatikai rutinfeladat, a közlekedéstervezők az ilyen rendszert hívják zsilipelésnek.

A rendszer bevezetése nem azt jelentené, hogy az átmenő autósok mindig piros lámpával találkoznának. A jelenlegi tapasztalatok alapján egy ilyen jelzőlámpa naponta 1-1,5 órát korlátozná a bejövő forgalmat, körülbelül ennyi a külső, természetes okokra visszavezethető dugó időszaka. A nap többi részében mutathatna zöldet vagy villoghatna sárgán.

De ez a rendszer segítene elkerülni a belső eredetű torlódásokat is. A Temető utcai lámpa például egész nap gyártja a problémát, mert a reggeli dugóra van beállítva. Arra, hogy a Telki felől érkezőknek legyen esélyük besorolni a Fő utcai sorba. Ez egy régi, „egybites” lámpa, azaz vagy ezt a programot nyomja vagy semmit.

Már sokunknak feltűnt, hogy ez utóbbival mindenki jobban járna. A Fő utca tavaszi felújításakor kiderült, hogy ha egy kicsit kisebb a forgalom, akkor simán eljárunk sárgán villogó lámpák mellett. A Temető utcai lámpa okosítása egyébként sokat segítene a Dózsa György téri torlódásokon és az Erkel utca túlterheltségén is, mert sokan kerülik erre az egybites kereszteződést.

A Fő utcai munkák alatt azonban még egy tapasztalattal gazdagabbak lettünk:

az átutazók rugalmasak, azaz tudnak alkalmazkodni
a megváltozott körülményekhez.

Lehet, hogy ez idő alatt másfelé jártak (és emiatt máshol voltak nagyobb dugók) vagy máskor indultak, így jobban eloszlott a csúcsidőszak forgalma.

A zsilipelő rendszer bevezetése után valószínűleg kellene fél-egy év, mire kialakulnának a hosszú távon is jellemző forgalmi viszonyok. Ne áltassuk magunkat: az átmenő forgalom mindenképpen jelentős maradna. De például akkor már el tudnánk dönteni, hogy olyan forgalmi terhelés mellett kell-e nekünk elkerülő út vagy megvagyunk nélküle.

És ha mégis kell, akkor lenne igazán jelentős szerepük a zsilipelő jelzőlámpáknak: ezek terelnék az átmenő forgalmat az elkerülő útra. Hogy tényleg csak az jöjjön be Budakeszire, akinek itt van dolga. Tehát ez a rendszer akkor is kell, ha nincs elkerülő út (vagy M0), meg akkor is, ha van. Csak máshogy kellene programozni.

A rendszer megvédené a városképet, hogy megmaradjon olyannak, amilyennek megszerettük. Nem kellene a hagyományos formájában megőrzött Fő utcát autópályává alakítanunk egy plusz buszsávval, elég lenne pár rövid szakaszt létesíteni a belépő jelzőlámpáknál. Ráadásul olcsóbb is egy profi lámparendszer, mint egy több kilométeres, mindent felbolygató útszélesítés.

Ha létrejönne a zsilipelő jelzőlámpa-rendszer, az többet javítana az életünkön, mint bármelyik eddigi nagyberuházás.

Csökkenne a kipufogóbűz, a Fő utca és a párhuzamos utcák lakói is fellélegezhetnének. A város végre keresztirányban is igazán átjárható lenne, nem kellene reggelente azon bánkódnunk, hogy rossz oldalra születtünk. Mindannyiunknak jobb lenne gyalog, kerékpáron és autóval egyaránt.

Tennénk egy óriási lépést, hogy visszakapjuk a Fő utcánkat.