Többről van szó, mint a szellemiség és a színvonal: a gimnázium egy olyan közoktatási vákuumba robbant be huszonhat évvel ezelőtt, amit a mai napig nem sikerült további iskolákkal kitölteni.
Budakeszin ismert jelenség, hogy az általános iskola negyedikeseinek elég jelentős hányada ötödiktől a Prohászkában folytatja a tanulmányait. A tömeges átigazolás persze egyszerűen indokolható lenne azzal a szülői hozzáállással, hogy van egy jobb iskola a szomszédban, nosza rajta, vigyük át a gyereket.
A „jobbság” azonban ennél összetettebb, és nemcsak belülről fakad: a Prohászka
olyan társadalmi igényeket elégít ki,
és olyan hiányokat pótol (sajnos csak részlegesen),
amelyek stabilan jelen vannak Budakeszin és környékén.
A Prohászka legkézenfekvőbb különlegessége, hogy KATOLIKUS gimnázium. Ez még mindig unikum, mert bár a híradások szerint 2010 óta meredeken nőtt az egyházi iskolák száma (elsősorban állami-önkormányzati intézmények átvételével), ez nem azt jelenti, hogy mostanra olyan rengeteg lenne belőlük.
Országos átlagban az általános és középiskolai tanulók 15 százaléka jár egyházi iskolába, Pest megyében még annyi sem (13%), a fővárosban pedig csak a tizedük (10%). Ez nem túl magas ahhoz képest, hogy a 2011-es népszámlálás szerint a népesség több mint fele (Budapesten csak a 43%-a) vallotta magát valamelyik felekezethez, vallási közösséghez (döntő többségükben a történelmi egyházakhoz) tartozónak.
Szóval akik egyházi iskolába járatnák a gyermeküket, egyáltalán nincs olyan sok lehetőségük, mint az a hírekből következne. Ráadásul Budakeszi térségében a diplomások magasabb arányából adódóan
a vallásos családok nagyobb hányada
választja tudatosan az egyházi oktatást,
mint az ország alacsonyabban képzett régióiban, így az igények és férőhelyek között még nagyobb különbség van, mint vidéken.
De egyházi iskolába nemcsak olyanok járatják a gyereküket, akik a keresztény nevelést preferálják, hanem olyanok is, akik csak elviselik azt egy-két másik előnyért cserébe. A Prohászka esetében is legalább annyit nyom a latban, hogy egy FŐVÁROSON KÍVÜLI GIMNÁZIUM. Mert ha valamiből hiány van a budakeszi járásban, az a középiskola.
A kattintható galériában látszik, hogy a járásban milyen őrületesen kevés a 9-12. évfolyamos férőhely, és nem állnak sokkal jobban a megyében sem. Az oktatási igazgatás az elmúlt harminc évben egyszerűen elfelejtette lekövetni a fővárosi agglomeráció népességváltozásait, és benn ragadtak a régi, szocialista időkből származó intézményi struktúrában. Emiatt Pest megyéből kb. 15 ezer, és ezen belül
csak a budakeszi járásból kb. 4-5000 középiskolás
kényszerül naponta Budapestre ingázni.
Ez a budaörsi vonalon egy árnyalattal könnyebb, de annál érzékenyebben érinti a Budakeszit, Pátyot, Telkit, Budajenőt és Perbált magában foglaló „féljárásban” élő diákokat.
Ha valaki ebben a régióban ma kiírná egy nagyobb épületre, hogy „gimnázium”, annál pár napon belül több osztálynyi gyerek jelentkezne, csakhogy ne kelljen naponta kétszer végigbumlizniuk a Budakeszi úton meg tovább.
Huszonhat évvel ezelőtt még sem közlekedési, sem oktatási szempontból nem volt ennyire rossz a helyzet, a Prohászka a mainál némileg kisebb középiskola-ínségbe robbant be, csak nem négy, hanem NYOLC ÉVFOLYAMOS gimnáziumként. Szülői szempontból ennek óriási jelentősége van, hiszen
már ötödiktől beírathatja a gyermekét egy olyan iskolába,
ahol majd nyolc évvel később leérettségizhet.
És abban mindenképpen igazuk van, hogy napjainkra az érettségi bizonyítvány jelenti azt az alapképzést, amit régebben a nyolc általános. Az már csak hab a tortán, hogy vallásos nevelést is kap, és nem tölt hosszú órákat utazással.
A Prohászkát azonban nem ezzel a kényelmi céllal indították ötödiktől, hanem hogy a többi, hat- és nyolcosztályos gimnáziumhoz hasonlóan egyfajta elitintézménnyé váljon. Olyan iskolává, ahol a jövő értelmisége célirányos, értékalapú nevelést kaphat – amit szemérmesen tehetséggondozásnak is hívnak.
Az ilyen intézményekben különös jelentősége van a tanulók kiválasztásának. Ezt segíti a hat- és nyolcosztályos forma, mert így le tudnak nyúlni az általános iskolákig, és megelőzhetik a négy évfolyamos középiskolákat a jobb képességű gyerekek „lehalászásában”.
Az oktatási szakemberek nagyon ellene vannak az efféle szelektálásnak, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a magasan kvalifikált és/vagy felsőbb társadalmi státuszú szülők között
kifejezetten nagy igény van elitintézményekre,
legyenek azok bármennyi évfolyamosak is. Márpedig a Buda környéki térségben jóval az átlagon felül élnek ilyen családok.
A Prohászka különlegességét külső, közösségi oldalról tehát az egyházi iskolákra, a fővároson kívüli, járási gimnáziumokra, illetve az elitintézményekre való fokozott igény jelenti.
A Buda környéki népesedési folyamatok és társadalmi összetétel ismeretében állítható, hogy egyik környezeti komponens sem fog egyhamar változni, ez pedig sikerre ítéli a Prohászkát, ahogy sikerre ítélne egy másik (meg egy harmadik), minőségi oktatást nyújtó középiskolát is.
