Aki már járt a régi, tanácsi rendelőben, annak nem lehet kérdés, hogy valamit csinálni kell helyette. Ráadásul túl sok pénz sem kellene hozzá, ha az önkormányzat egy kicsit menedzselné a dolgot.
Az új városközpont közfunkciói szerencsére nem merülnek ki a könyvtár és művház kiváltásában, amelyek méretezésénél – mint azt múltkor megállapíthattuk – a városvezetés szem elöl tévesztette az eredeti elképzeléseket. A tervezett komplexumba örömteli és tapsolható módon beleálmodták a közorvosi rendelők átköltöztetését is.
A városháza mögött található épületet már hosszú évtizedek óta toldozzák-foldozzák, de a helyzete szinte minden más szempontból is reménytelen. Olyannyira, hogy egyik orvos a másik után költözött saját vagy bérelt rendelőbe, és a városi honlap tanúsága szerint mára
többségbe kerültek azok,
akik nem önkormányzati helyiségekben
fogadják a pácienseiket.
A régi „rendelő intézetet” zömében fogorvosok használják: a 7-körzetesből 4-en dolgoznak itt. Ennek az egyik oka az lehet, hogy az ő betegeiknek kezelés után nem kell gyógyszert kiváltaniuk, a másik 3 fogdoki sem patika közelében rendel. Az ötből három háziorvos és a 3-ból 2 gyermekorvos azonban valamelyik gyógyszertár mellé költözött.
Ez utóbbi trendet tekintve abszolút logikus lépés lenne, hogy a lerobbant egészségházban maradt körzeti orvosok is a városközpontba, a legrégebbi patika tőszomszédságába költözzenek. Az átrendeződést azonban nem kizárólag a lepukkant épület és a gyógyszertárakhoz kötődés indokolja, hanem az egészségügyben zajló piacosodás is. Mert tetszik, nem tetszik,
az orvoslás egyre kevésbé közellátás,
és egyre inkább szolgáltatás, azaz egyfajta vállalkozás.
A régi, tanácsi rendelőkből elköltöző orvosok is jobb szolgáltatást szeretnének nyújtani a pácienseiknek, és ehhez ők maguk nívósabb körülményeket teremtettek. Számukra az ingatlan, amit használnak, egy lehetőség, hogy magasabb színvonalon nagyobb bevételt és biztosabb megélhetést érhessenek el.
Mert ahogy a szóhasználatból is kitűnik, minden egyes orvos-beteg kapcsolat mögött működő vállalkozások állnak, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a tehetősebb környékeken eladó praxisok milliós-tízmilliós értékkel bírnak. Egy ilyen piaci helyzetben joggal merül fel a kérdés, hogy
miért kellene az önkormányzatnak egymagának
rendelőt tolni a maradék orvosok feneke alá,
ha a többiek teljesen önállóan meg tudták oldani a saját vállalkozásuk ingatlan problémáit.
Akik az elmúlt 25 évben valamelyest képbe kerültek, persze rögtön felkiálthatnak, hogy hohó, az egészségügyi alapellátás önkormányzati feladat! Ez így törvény és szó szerint igaz, de nézzük, mit is jelent pontosan.
Az önkormányzat konkrét kötelessége, hogy a települést felossza felnőtt-, gyermek- és fogorvosi, valamint védőnői körzetekre, és ezekre a körzetekre orvost-védőnőt szerződtessen, illetve áldását adja a körzetek (praxisok) átadására.
Az önkormányzatnak viszont nem feladata az alapellátás finanszírozása (az OEP dolga), a szakmai szabályozás (az emberminisztérium dolga) és e kettő kombinációjában a személyi és tárgyi feltételek biztosítása (az egészségügyi szolgáltató dolga).
Ez utóbbi alól kivételt jelent a védőnői szolgálat, amelynek az önkormányzat a fenntartója, tehát rajta keresztül áramlik a pénz, és hozzá tartozik minden feladat, ami az orvosi szolgáltatóknál a vállalkozókra hárul. Summa summarum: az önkormányzatnak
csak a védőnők számára kell helyiséget biztosítania,
a többiek felé csak a körzetek kijelölése és szerződéssel lefedése a feladata, azaz a Budakeszin értékes praxisok jogi kereteinek fenntartása.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a városháza ne támogathatná az orvosok egy részét rendelővel vagy bármi mással, ha túlteszi magát az esetleges versenyjogi aggályokon. Annak azonban nem lenne sok értelme, hogy a mostani, túlhaladott struktúrát tartsák életben egy 100 millió forintos beruházással.
Merthogy a gazdasági koncepcióban szereplő 300 m² bekerülési ára körülbelül ennyi lenne. Ez ugyebár annak az 1500 m²-es közfunkciójú területnek a része, aminek a költségét a 3500 m²-es kereskedelmi terület hasznából termelnének ki. Mondhatjuk ugyan, hogy ez a pár száz négyzetméter már csak hab a tortán, de mint azt múltkor láthattuk,
ez a 300 m² nagyon hiányzik
a tervezett könyvtár és művház területéből.
Ezért is lenne indokolt, hogy az önkormányzat kivegye az orvosi rendelők területét az 1500/3500 m²-es költség-haszon felosztásból, és egy külön önfinanszírozó, nonprofit szegmenset hozzon létre az 5000 m²-en felül. Így az orvosok is piaci ár alatt, önköltségen juthatnának az új rendelőikhez, és a projekt megtérülését sem befolyásolná a nekik ily módon nyújtott önkormányzati támogatás.
A fenti konstrukció kétségtelenül többlet terhet róna a jelenleg az egészségházban dolgozó orvosokra, de csak akkorát, amekkorát a többi, átköltözött kollégájuk már bevállalt. És az önkormányzatra háruló egyetlen feladat, a védőnők tanácsadói helyiségeinek biztosítása sem lenne túl bonyolult.
A védőnők ugyanis a gyermekek 3 éves koráig a gyermekorvosokkal működnek szimbiózisban: ehhez az együttműködéshez valószínűleg célszerűbb lenne rendelési időt bérelni az új rendelőkben, mint külön ingatlant építeni e célra. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy a gyermekorvosok a saját, jól felfogott üzleti érdekükben ingyen biztosítanák ezt a lehetőséget a védőnőknek.
A bölcsődéseknél és 3 évnél idősebbeknél pedig a gyermekintézményekben folyik a védőnői munka, ott kell a megfelelő helyiségeket kialakítani, ha azok esetleg még nem lennének meg.
És bár az önkormányzatnak nincs ennél több kötelezettsége, de nagyban elősegíthetné az egészségügyi alapellátás ilyetén átszervezését, ha egy világos koncepció birtokában kézen fognák a megmaradt orvosokat, és kísérnék őket azon az úton, amin a kollégáik már végigmentek. Ehhez kétségtelenül
kell némi menedzsment a városvezetés részéről,
de sokkal kevesebb, mint amennyire a kétmilliárdos beruházás lebonyolításához szükségük lesz.
A következő részben a városközpont kereskedelmi területeivel foglalkozunk.
