Szeretnéd tudni, miként intézik Budakeszi ügyeit? Nincs sok esélyed. A város honlapján alig találsz valamit, és erről már papírunk is van. Marad a legfőbb nyilvános fórum: a képviselő-testületi ülés. Ami csak színjáték.
Mire költsön a város abból a kevésből, amije van? Hol épüljön út, járda vagy lámpasor? Melyik képviselőnek mi az álláspontja, mik az érvei, együtt milyen szempontok alapján döntenek? Elvileg ilyen kérdésekről szól egy testületi ülés, gyakorlatban azonban csak egy jól koreografált előadást láthatunk.
Mert minden egyes összehívott képviselő-testületi ülés valójában két ülést takar: egy igazit és egy nyilvánosat.
Az igazi két órával hamarabb kezdődik zárt ajtók mögött. A képviselők ezen az úgynevezett „előzetes egyeztetésen” az elsőtől az utolsóig megvitatják azokat az ügyeket, amik a napirenden szerepelnek. És ez nem a döntés-előkészítés terepe, azok a bizottsági ülések, ahol egyszer már kidiskurálták magukat. Ezen a zártkörű megbeszélésen születnek meg a döntések, amiket kicsit később hivatalosan is megszavaznak.
A nyilvános ülés nyitányaként indoklás nélkül leveszik a napirendről azokat az ügyeket, amelyekről pár perccel korábban nem tudtak megállapodni. A következő órák történései pár apró különbséggel egészen hasonlítanak egy testületi ülésre.
A hozzászólások zöme ugyan szónoklatnak tűnik, de különben minden folyik a maga medrében. Ha viszont egy-egy renitens képviselőtől mégis becsúszik valamilyen érdemi észrevétel, rögtön zavar támad az erőben. Ilyenkor azonnal felmerül, hogy elhalasszák a döntést – holott csak meg kellene vitatni.
Ha döntés sürgős (a többségük ilyen, mert a mi önkormányzatunknál minden lóhalálában történik), akkor mégsem odázhatják el. Meg kell szavazni, mert ez a város érdeke, punktum. Hogy miért nem érdeke a városnak, hogy jobb döntés szülessen, arról nem esik szó. Ha tényleg nagyon ciki a dolog, akkor elhangzik, hogy a döntés később természetesen módosítható.
A szavazások egyöntetűek. Ha valamelyik képviselő nagyon nem ért egyet a többséggel, akkor tartózkodik. Vagy a szavazáskor kimegy a teremből. Így zajlik egy nyilvános testületi ülés Budakeszin.
De nem kell feltétlenül ott lennünk ahhoz, hogy megtudjuk, mit döntöttek rólunk, a fejünk felett. Elég, ha megnézzük a város honlapját, ahol
a törvény szerint egy évre visszamenőleg elérhetőnek kell lennie az összes testületi dokumentumnak.
Az előterjesztésekben vannak az indoklások, a jegyzőkönyvekben a „viták” és a csupasz döntések, a határozatokban pedig a döntések mellékletei (általában azokban van a lényeg) és a zárt ülések határozatai is.
A mellékelt képre kattintva láthatod, a poszt megjelenésének napján mennyi ilyen irat volt fenn az önkormányzat honlapján.
Hát, nem sok. És akkor még nem is beszéltünk a meghívókról, amiket vagy az ülés napján tesznek közzé, de inkább utána vagy akkor sem. A meghívókban pedig olyan napirendi pontokról, amelyekből soha ki nem deríted, hogy miről is van szó. És nem említettük a bizottsági ülések a honlapon nem létező dokumentumait, ahol még a menüpontok is csak 2012-nél tartanak.
De nem jobb a helyzet a rendeletekkel sem. A város 2014-es költségvetése – amelyik jó eséllyel a legfontosabb rendelet – a mai napig nem került fel Budakeszi honlapjára.
Ez a totális titkolózás már másoknak is feltűnt. Magyar kutatók augusztus elején jelentést tettek közzé 368 városi önkormányzat honlapjáról. A vizsgált kör több mint fele, 198 település egyben járásközpont vagy hasonló funkciót betöltő fővárosi kerület is volt.
Az elemzés két része nyilvánosság és törvénytisztelet szempontjából, 10, illetve 17 tényszerű kérdésben vizsgálta a honlapokat. Budakeszi eredménye: 2/17 és 1/10. Ezzel mindkét listán
a 195-197. helyet szereztük meg a 198 járásközpontból.
Mindenki előttünk van, akikhez mérni szeretjük magunkat: a saját járásunk másik három városa, a szomszédos kerületek vagy a határos járások központjai, városai. Mindenki, ráadásul sokkal jobb eredményekkel.
És bár a kutatás elegánsan törvénytiszteletként beszél a jogszabályok betartásáról, valójában a törvényességről szól. Ahol pedig ez hiányzik, azt törvénysértésnek hívják. Ilyesmi persze bárkivel előfordulhat, de itt nem egy egyszeri hibáról és nem egy szál emberről van szó.
Budakeszi városvezetése régóta, folyamatosan
megszegi azokat a jogszabályokat,
amelyek az átláthatóságot garantálnák.
Nem mindet, mert például a jegyző egy kezdeti, kisebb döccenő után példásan válaszolgat a közérdekű adatigényléseimre – ezeket pont a testületi dokumentumok hiánya miatt vagyok kénytelen benyújtani. Szóval nem hiszem, hogy rajta múlna az önkormányzat jogkövető magatartása. Főleg, hogy a törvény szerint elég kiszolgáltatott helyzetben van: a polgármester a legkisebb hibájáért bármikor lapátra teheti.
Valójában pont a polgármester az, aki már réges-régen megszüntethette volna ezt a súlyosan törvénysértő állapotot. Ő irányítja a hivatalt, ő alakítja a testület munkarendjét, az ő elképzelései szerint működik az önkormányzat. Ő az egyenlőbb az egyenlők között, az egyetlen választott és főállású tisztségviselő.
A polgármester diktálta szabályokat a többi képviselő vagy támogatja – vagy alkalmazkodik hozzájuk. Mert egyáltalán nem mindegyiküknek előnyös a nyilvánosság ilyetén korlátozása. Akár a testületi üléseket, akár a honlapot nézzük, ez az ismétlődő színjáték, illetve permanens titkolózás igazán csak azoknak állhat érdekében, akiknek van mit takargatniuk.
Vagy azt, hogy nem csinálnak semmit, vagy azt, hogy össze-vissza kapkodnak. Vagy azt, hogy nincs elképzelésük, mit kellene tenniük, vagy azt, hogy mások mondják meg nekik, mit tegyenek. Vagy azt, hogy szórják a város pénzét, vagy azt, hogy maguk felé hajlik a kezük. Bármelyik lehet és mindegyik, nem tudhatjuk.
De egyiket sem zárhatjuk ki, amíg nem engedik, hogy belelássunk a munkájukba.
