Az iskola tele van. A nagy épületben már a legkisebb szertárt is belakta egy osztály, a laposban is foglalt minden terem. Jó pár éve már a Zeneiskolába is beköltöztek a legkisebbek. De van remény: sok pénzből lehet jobb is, rosszabb is. 

Jártál már a Forfában? Tudod, a sulink földszintes faépületében. Amikor először láttam, pont annak tűnt, ami valójában: egy elhanyagolt település régi és rozzant iskolájának. A rendes, kétszintes téglaépület mellett olyan átmeneti, KISZ-es hangulata volt. Nem sokkal később hallottam, hogy új iskola épül a Kerekmezőn, aztán majd lebontják a Forfát. Ez így van rendjén – gondoltam.

Mindez tíz évvel ezelőtt történt. Jól viseljük a várakozást. Közben ugyan egyszer majdnem tajtékos idegrohamot kaptam, de nem az épület miatt. Ott jól mentek a dolgok, kiváló tanítóink terelgették a gyermekeinket. A mérgemet az a hír váltotta ki, hogy új városházát készülünk építeni. Micsodaaa? Nem a Forfát cseréljük le, hanem a hivatalnak emelünk új irodákat? Akkor és később is készségesen elmagyarázták, hogy hát erre adnak pénzt a közép-magyarországi régióban, iskolára nem. Aztán Pátynak mégis lett új iskolája.

De végül is, mi a bajunk a Forfával? Hát a legkisebb, hogy csúnya. Egy kicsit nagyobb gond, hogy bármikor széteshet, beázhat, javításra szorulhat. Ami még komolyabb, hogy fűteni kell, jórészt az eget. De legfőképpen, hogy

az egyszintes, terpeszkedő épület
elveszi a gyerekektől az udvart.

A képen látható, hogy mennyire. Az viszont nem, hogy a maradék kis terület milyen zsúfolt tud lenni, ha kiszabadulnak a lurkók. Az iskolába (alias Szecska) most délelőttönként több mint 700 diák jár, hozzájuk csapódik ebédkor a Zeneiskola épületében tanuló majdnem 150 alsós.

Pedig lenne hely: a telek a mellette levő gyalogút leszámításával is közel 15000 m²-es. Ez a méret a szabvány kivételesen életszerű előírásával – 25 m² jusson egy gyerekre – 600 nebulónak elegendő. Azaz

egy új, kétszintes szárny felhúzásával sem férne el
normálisan a jelenlegi, több mint 850 tanuló.

Mert ez nem épület, hanem telek kérdése.

Ha erre a területre nagy erőfeszítéssel bepréselnénk az összes diákot, azzal bebetonoznánk a mostaninál is nagyobb zsúfoltságot. És mellesleg elveszítenénk a lehetőségét, hogy a következő évtizedben uniós vagy kormánytámogatást kapjunk hasonló célra. Márpedig sem most, sem a közép távon nem lesz más esélyünk iskolát építeni.

De ez nem azt jelenti, hogy várnunk kellene a sült galambot, ha meg kevés és rágós, úgy is jó lesz, mert éppen ez esett le fentről. Mi tudjuk, hogy mire van szükségünk, és

eszerint kell az új iskola projektét előre összeraknunk,
majd az alkalmas telekkel együtt tálalnunk.

Ha nem így teszünk, akkor csak arról tudnak odafent dönteni, hogy szerintük mi kell a közép-magyarországi régióban.

Nem úszható meg tehát egy új iskola új helyen történő építése, és ezt kell előkészítenünk. Ma az egyetlen helyszínünk a Kerekmező, de később, a rekultiváció után szóba jöhet még a régi szennyvíztelep telke is. A Forfa és a Zeneiskola termeit bármelyik területen egy 16 tantermes iskola válthatja ki.

Ha már tervezünk, ne feledkezzünk el a Napraforgó tagozatról. Ők a sajátos nevelési igényű (értelmileg akadályozott, magatartás- vagy személyiség-zavaros) gyerekek, akik egy Petőfi utcai, gyönyörű kertes villából átalakított épületben, de nem éppen a legjobb körülmények között tanulnak. Az új iskola őket is be tudná fogadni.

Persze mindez épp csak a mai igényeket elégítené ki, de a Forfa-mentes régi sulit fokozatosan lehet bővíteni még pár tanteremmel. Így sokkal frankóbb hely lenne a Szecska, csak annyi kell, hogy nem beszorítjuk, hanem kiszabadítjuk a diákokat.