Ne ereszd az esővizet a szennyvíz-csatornába! Ezt a felhívást tette közzé a Vízművek augusztus elején. Igazuk van, így szól a jogszabály – csak a legtöbb helyen nem lehet betartani. És erről nem a lakosok tehetnek.
A felhívás a város honlapján jelent meg, és törvénnyel fenyegeti a renitenseket. Pontosabban rendelettel: ha kétszeri felszólítás után sem szüntetik meg az illegális bekötést, akkor a csatornába engedett esővizet dupla díjjal kiszámlázzák. Az pedig szennyvíz áron számolva nem két fillér. Nos, ha a törvény az törvény, akkor azért nézzük meg, kit mire kötelez.
Először is reménykedjünk benne, hogy nem ezt gondolták első felszólításnak, mivel ez a papiros az érintettekhez aligha jutott el. Viszont ennek ismeretében feltehetően nem kell sokat várniuk egy igazi felszólításra azoknak, akiknél régebben már volt példa hasonlóra. Merthogy nem mai problémáról van szó, a korábbi szolgáltató is küzdött vele.
Ezek a bekötések tényleg jogellenesek, tehát a tulajdonosaiknak tenniük kell valamit. Egy kertes környéken alapvetően
az esővíz telken belül tartása,
sőt tárolása mellett szól a legtöbb érv,
hogy minél kevesebbet kelljen vezetékes vízből locsolni az aszályos időszakban.
Na, ilyen ezen a nyáron nem volt. Helyette ott is meggyűlt a bajunk a vízzel, ahol amúgy nem szokott. A város sűrűbben lakott részein pedig – megfelelő méretű kertek híján – alapállapotban is gondot jelent az esővíz, amit az ott lakók ha akarnak, sem tudnak az ingatlanon belül tartani.
Az ilyen telkeken kénytelenek a csapadékvizet a szomszéd ingatlan vagy az utca felé kivezetni. Mindkét irányra ugyanaz a főszabály vonatkozik: a terület csapadékvíz-elvezetési rendszerét úgy kell kialakítani, hogy sem a terepen, sem az építményekben, sem a szomszédnál, sem a közterületen kárt (átázást, kimosást, korróziót stb.) ne okozzon, és azok rendeltetésszerű használatát nem akadályozza.
Na már most, nem kell különösebb jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy előre lássuk: ha a szomszéd nyakába öntjük a vizet, az több évtizedes rossz viszonyt prolongál. Jogszerűen tehát marad az utca. Mert tévedések elkerülése végett:
nem tilos kivezetni a csapadékvizet az utcára,
csak nem károsíthatjuk az utat vagy a járdát,
és nem ronthatunk a használhatóságán. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy jogkövető módon rögtön csapadékvíz-elvezető árokba vagy gyűjtőcsőbe kell juttatnunk a vizet.
Már ha lenne mibe. Mert Budakeszin a csapadékvíz-elvezetés kiépítettsége mindössze 15%-os. Igen, jól olvastad: tizenöt százalékos. És a többi közmű 99-100 százalékos adataiból látszik, hogy ezek az arányok a régi várostörzsre, tehát a Barackos-Darányi-Meggyes és makkosmáriai belterületbe vonás előtti területre vonatkoznak.
Csakhogy érthetőbb legyen:
Budakeszi utcáinak 85%-ában, mintegy 100 kilométeren
semmilyen csapadékvíz-elvezetés nincsen.
Sem nyílt árok, sem zárt rendszer. A víz csak úgy folyik valahol, ahol éppen tud. Ettől kátyúsodnak az útjaink, és ezért töredeznek a járdáink.
Márpedig a csapadék-vízelvezetés biztosítása, és ezzel a közterületi kártételek megelőzése törvény szerint kötelező önkormányzati feladat. Méghozzá olyan feladat, amiben a Budakeszi évtizedek óta tétlenkedik. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a városban néhány utca kivételével az önkormányzat mulasztása miatt nem tudjuk jogszerűen kezelni a csapadékvizet.
A lakosok többsége tehát a törvénysértés két módja között választhat. Ebből az egyiket kezdi most teljesen jogosan visszaszorítani a Vízművek. Emiatt pedig egyre többen fogják a másik jogsértést választani: az utcára engedik azt a vizet, amit eddig a szennyvíz-csatornába eresztettek.
És joggal védekezhetnek azzal, hogy erről nem ők tehetnek, hanem az önkormányzat.
