Ha járunk egyet a járásban, szembeötlő, hogy hol van több pénz a falura, városra. De pontosan mekkorák a különbségek?
Például mennyivel gazdagabb Budaörs, mint Telki? Ebből az ábrából kiderül, hogy több, mint háromszor. Ehhez persze tisztázni kéne, miről is beszélünk. Először is nem a lakosságszámról. Egy kis falu lehet gazdagabb, mint egy nagyváros, ha az egy lakosra eső pénzeket tekintjük. Aztán ott van a felhalmozott vagyon, amiből el lehet adni, vagy a tavalyról megmaradt pénz, idei hitel, miegyéb. De akárcsak az embereknél, a településeknél is az az igazán gazdag, akinek jövedelme van.
Ezt az önkormányzatoknál működési bevételnek hívják. Persze itt is vannak tili-toli pénzek, amik csak átfolynak a rendszeren. Ezért a diagram alapjául szolgáló 2013-as eredeti költségvetési adatokból kiszűrtem pár ilyen tételt: az iskolák állami finanszírozását, a közös hivatalra kapott bevételt, az étkezési térítési díjakat és az ÁFÁ-t. (Kivéve Budakeszit, ahol sajnos nincs a honlapon olyan részletező táblázat, amelyből ezek az adatok kinyerhetők lettek volna. De csak pár forinttal csökkentenék az egy főre jutó értéket, a sorrenden nem változtatnának.)
Gondolom, nem lepődtél meg Budaörs első helyén. A sorrendet térképen ábrázolva jól látszik, hogy elsősorban
az autópálya mentén dől a lé,
ahol közismerten sokkal nagyobb volumenben lehet iparűzési adót beszedni.
Ebből a szempontból Páty kivétel, mert pont két lehajtó közé esik, és ezek között nem épült ki olyan fejlett úthálózat. Az M1-től távolodva nagy léptékben csökkenek a bevételek, de Budakeszitől Budajenőig pár százalék erejéig megfordul a tendencia.
Az igazán kiugró értékeket az első három, autópálya melletti település mutatja.
Ha ezeket külön kezeljük a többiektől, és így számítjuk az egy főre eső bevételeket, akkor látható, hogy micsoda óriási különbség van a járáson belül.
Nem is egy járás ez, hanem kettő,
az egyik az autópálya mentén, a másik a Zsámbéki-medencében.
Ezeket sejthetően nagypolitikai okokból vonták össze, de az ilyen mértékű gazdasági különbségek egybegyúrása előbb-utóbb feloldhatatlan érdekellentéteket szül. És mivel nincs sok esély arra, hogy Budakeszi és környéke rohamléptekkel hozza be a lemaradást, ezért hosszú távon valószínűbb a két egybe-szuszakolt járás különválása.
Ezt támasztják alá a népességi adatok is, az eltérő gazdasági erővel rendelkező területekre egyformán 44 ezer polgár jut, ami pont egy átlagos méretű magyarországi járás lakosságának felel meg.
A települések lélekszámát tekintve az is világossá válik, hogy a járás négy városa közül miért a legszegényebb lett a járásközpont: a Zsámbéki-medence legnépesebb településeként és közlekedési centrumaként valóban hivatott erre a közigazgatási szerepre.
Budakeszi azonban valódi térségi központtá csak akkor válhat, ha
gazdasági szempontból is ki tud emelkedni a térségből.
Mert ahhoz többre van szüksége közintézményeknél és politikai beágyazottságnál.
Pénz nélkül nem megy.
