November 5-én, hétfőn este az általános iskolába várják az érdeklődő szülőket, nagyszülőket, két nappal később a német önkormányzat a művházban tart fórumot a nemzetiségi oktatásról. A konzultációk legsürgetőbb kérdése, hogy a Kerekmezőn épülő iskola önálló legyen-e vagy a régi SZIA része. Ez pedig nem szimpla formaság, hanem nagy hatású, stratégiai döntés.
Továbbra sem dőlt el, hogy a Kerekmezőn jövőre megnyíló, új iskola önálló intézmény lesz-e vagy a SZIA része. Az igazi kérdés persze nem az, hogy formálisan leválasztják-e, hanem hogy tud-e másmilyenné válni, mint a meglévő iskola. Mert igény, az volna rá – méghozzá elég sokféle.
A kivételes gimnázium tömegesen halássza le a jó tanulókat a szomszédos általános iskola negyedikesei közül. Több mint húsz éve látszik, hogy ezzel milyen károkat okoznak, eddig mégsem tettek ellene semmit. Nemsokára kiderül, hogy szándékukban áll-e.
Többről van szó, mint a szellemiség és a színvonal: a gimnázium egy olyan közoktatási vákuumba robbant be huszonhat évvel ezelőtt, amit a mai napig nem sikerült további iskolákkal kitölteni.
És egyszer csak megjelentek az addig rejtett szülői elvárások... A városházán viszonylag hamar észbe kaptak, de az iskolában nem nagyon tudtak azokkal mit kezdeni.
Hat év után új vezetőt kapott a SZIA, búcsúzunk a régitől. Az ide vezető események és okok többsége eddig rejtve maradt, pedig egyáltalán nem intim részletekről van szó. Az iskola Budakeszi egyik legfontosabb közügye.
Több órányi monológokkal nem lehet párbeszédet kezdeni. Csak frusztrálni a polgárokat, akik majd messze elkerülik a hasonló alkalmakat. Vagy ez lenne a cél?
Iskolai elvándorlás máshol is létezik, de Budakeszin elképesztő méreteket öltött. Ebben a léptékben a szülői motivációkból már társadalmi hatás kerekedik: egy óriási, falusi iskola a nívós budai kerületek tőszomszédságában.