És egyszer csak megjelentek az addig rejtett szülői elvárások... A városházán viszonylag hamar észbe kaptak, de az iskolában nem nagyon tudtak azokkal mit kezdeni.
Hat év után új vezetőt kapott a SZIA, búcsúzunk a régitől. Az ide vezető események és okok többsége eddig rejtve maradt, pedig egyáltalán nem intim részletekről van szó. Az iskola Budakeszi egyik legfontosabb közügye.
Iskolai elvándorlás máshol is létezik, de Budakeszin elképesztő méreteket öltött. Ebben a léptékben a szülői motivációkból már társadalmi hatás kerekedik: egy óriási, falusi iskola a nívós budai kerületek tőszomszédságában.
Sehol egy mosolygó arc, annál több legörbülő száj. Az éves felmérésekben sajnos így jellemzik Budakeszi egyetlen általános iskoláját, ha a diákok alapképességeit a saját, otthonról hozott lehetőségeikhez mérik.
Ennyi gyereknek nincs lehetősége helyben, az általános iskolában vagy a Prohászka algimnáziumában tanulnia. A helyzet pocsék, de ami igazán riasztó, hogy erről az önkormányzati „szakpolitikusok” nem is tudnak.
Van pár dolog, amit évről-évre rendszeresen mérnek a diákoknál. És mivel régóta és az egész országban teszik, az adatok alapján össze lehet vetni az iskolákat, illetve a tendenciákat.
Most, hogy épül egy új a Kerekmezőn, lesz róla egy fórum. Szóval február 24-én este 6-kor a SZIÁ-ban végre beszélhetünk arról, hogy szerintünk milyen legyen. És ez nemcsak a gyermekek meg a szülők ügye, hanem az egész városé. Felsmann-Vass Virág írása