A Kerekmező átadásával és a Forfa bontásával két, hasonló méretű blokkba rendeződnek a tanulók. A Knáb János utcában maradókat átvenné a német önkormányzat, de a Prohászkában is erősen gondolkodnak rajta. A valós igényekről még nem sokat tudunk, így a villámrajt ellenére ez egy hosszú menetnek ígérkezik. 

A helyi oktatás körül egy hónapja mindenki úgy pörög, mint a motolla. Mármint mindenki, akinek az átlagosnál több köze van hozzá: először a SZIA Szülői Szervezete kezdett tárgyalást a városi és tankerületi vezetőkkel, két hétre rá az önkormányzat létrehozta a Budakeszi Gyermekeiért Alapítványt, amelynek a szerepéről egyelőre csak találgatni lehet.

Időközben a német önkormányzat meghirdette a fórumát, amit a városháza gyorsan megelőzött a sajátjával. A Prohászka pedig két héttel későbbre hívta a szülőket, egyúttal várja a válaszukat, hogy járnának-e katolikus általános iskolába, és azon belül német nemzetiségi (nyelvoktató) osztályba.

A többoldali, hirtelen felbuzdulás okaiba a november 5-i kerekasztal beszélgetésen nyerhettünk némi bepillantást. Ekkor vált nyilvánossá, hogy az állami iskolákat felügyelő

Klebelsberg Központ elnöke nem zárkózik el
a SZIA intézményi kettéválasztásától,
sőt, még a régi épület átengedésétől sem.

Ezzel együtt azonban a kétségeit is hangoztatta, hogy a jövő szeptemberig hátralévő idő elegendő-e a szülői igények, pedagógusi vélemények és fenntartói szándékok felmérésére, illetve összehangolására. Nem is beszélve az új intézmény alapításáról, amit a szakmai és bürokratikus teendők miatt december elején el kellene indítani, ha jövőre már abban a formában szeretnék megkezdeni a tanévet.

Nos, erre a közelgő dátumra mozdult rá minden szereplő, és próbálja egy hónap alatt tesztelni a családok hozzáállását, illetve készre jelenteni a saját iskolaalapítási tervét (már akinek van ilyen), hogy azt bemutathassa a Klebelsberg Központnak.

A német önkormányzat már bejelentette a szándékát egy nemzetiségi fenntartású intézményre, és az átalakításhoz forgatókönyvet is ajánlott:

A katolikusok részéről valószínűleg a november 22-i fórumon várható állásfoglalás a hozzájuk beérkező szülői válaszok függvényében.

Az egész egyre jobban hasonlít egy Forma 1-es időfutamhoz, amelyen a pilóták igyekeznek minél jobb startpozíciót kiharcolni a többiekhez képest. A verseny egyébként

nem elsősorban a szülői igények kielégítéséért folyik,
hanem a jelenlegi, létező férőhelyekért.

Eldőlni látszik ugyanis, hogy a SZIA mindenképpen a Kerekmezőre költözik, remélhetőleg kihasználva az épület adottságait a pedagógiai megújulásra. A most zajló versengés tétje a Knáb János utcai épület, amelyben a Forfa-szárny kötelező elbontása után 4-500 tanulóval lehet másfajta iskolát csinálni, ha az állami fenntartó esetleg kivonulna onnan.

Budakeszin a 6-14 éves korosztály számára elvileg 900 általános iskolai és 280 középiskolai férőhely áll rendelkezésre. Ez utóbbiak csak kb. felerészben számíthatóak a településhez, mert a máshol lakó gyerekek előtt is nyitva állnak. Mivel a kerekmezői épület csak a SZIA egyéb részeinek és telephelyeinek (Forfa, Zeneiskola, Petőfi utca) kiváltására szolgál, új helyek ott sem keletkeznek.

Aki tehát átveszi a 23 tantermessé zsúfolt (valójában inkább 16 osztálynak való), régebbi iskolát, az

a budakeszi férőhelyek felén formálhatná
elképzelései szerint az alapfokú oktatást.

Egy ekkora ugráshoz mind a német önkormányzat, mind az egyházmegye elég erős bázissal bír (lásd a nemzetiségi osztályokba, illetve a Prohászkába jelentkezők számát), de ettől még közel sem biztos, hogy a budakeszi családok fele a nemzetiségi vagy egyházi fenntartású intézményt választaná.

Jönnének viszont a szomszéd falvakból átjelentkező gyerekek, hiszen elérhető közelségben csak a fővárosban és Budaörsön van német, illetve katolikus általános iskola. A fél SZIÁ-t átvenni szándékozó versenyzőknek így nem kell attól tartaniuk, hogy túlbecsülik a helyből várható tanulók számát, az intézményük már viszonylag rövid távon megtelne bejáró diákokkal.

Az előzetes, téves felmérésnek tehát nem az újonnan alapított iskola látná kárát, hanem a település: az elvándorlási arány nőne még tovább. Ebből következőleg

a valós helyi igények pontos felmérése
sokkal inkább a budakeszi családok érdeke,
mint a potenciális fenntartóké.

Ezt nyilván nem lehet pár hét alatt, kutyafuttában megejteni, és nem is az aspirálók dolga lenne. Ahogy nem is a SZIÁ-ban működő Szülői Szervezeté, akik a két épület között szétosztásra váró gyerekeket és szüleiket képviselik, illetve nem az iskolavezetésé, akik csak a pedagógusok véleményét továbbíthatják.

Ideje volna végre minél szélesebb körben megkérdezni azokat a családokat is, amelyek elkerülték, otthagyták a helyi általános iskolát és/vagy a későbbiekben ezt tervezik. Ha a települési cél az elvándorlás csökkentése, akkor az ingázók véleménye legalább olyan fontos, mint a maradóké.

Amit a vészesen közelgő határidőig tisztázni lehet, hogy milyen játékszabályokban és milyen közös lépésekben értenek egyet a fenntartásért versenyzők. Egyelőre egy ilyen biztos pont látszik: előbb vagy utóbb, de önálló iskolaként szeretnének működni. Az átmenet pedig sokkal könnyebben menne, ha decemberben

elindítanák a SZIA kettéválasztását,
és a régi épületben egy új intézmény alapítását.