A Prohi teszi tönkre a Szecskát – és ők is menthetik meg

Doleschall Tamás | 2018.05.17. 10:00

A kivételes gimnázium tömegesen halássza le a jó tanulókat a szomszédos általános iskola negyedikesei közül. Több mint húsz éve látszik, hogy ezzel milyen károkat okoznak, eddig mégsem tettek ellene semmit. Nemsokára kiderül, hogy szándékukban áll-e. 

A budakeszi általános iskolások félidei elvándorlása leginkább a helyi katolikus gimnáziumnak köszönhető. Az utóbbi hat évben a SZIA tanulóinak harmada sétált át az alsó tagozat befejezése után a Prohászkába, ahová így a diákok többsége a településen belülről érkezik.

Ez gyakorlatban a negyedikes osztályok megtizedelését jelenti, amelyeket aztán kényszerűen össze kell vonni. A létszám csökkenését ráadásul nemcsak a prohis exodus okozza, hanem azoknak a gyerekeknek a kimenekítése is, akiket a szüleik meg szeretnének kímélni egy leválogatás utáni felső tagozattól.

A Prohászka egyébként nem tesz mást, mint az összes nyolcosztályos gimnázium: idejekorán lehalásszák a jó tanulókat az általános iskolákból, megelőzve ezzel a többi középiskolát. A különbség a mértékben van, mert amíg vidéken átlagban 3%-os, a fővárosban 6%‑os az ötödik évfolyamot megelőző iskolaváltási arány (amit többségükben simán elviselnek az ottani sulik), addig

Budakeszin szinte mindegyik osztályközösséget szétveri
a negyedik után távozók átlagosan 40%‑os aránya.

E jelenség már önmagában is szegregációt eredményez a jobb tanulóitól éves rendszerességgel megfosztott SZIÁ-ban. Tetézi a bajt, hogy azok a szülők, akik eleve nem a Prohit célozzák meg a gyermeküknek, előrelátóan még az első osztály előtt lemondanak a helyi általános iskoláról, és máshová iratkoznak be.

Ez a fajta kiválasztódás sem válik a SZIA hasznára, hiszen éppen olyan családokról van szó, akiknek fontos a tartós, nyolc éven át biztosított minőségi oktatás, az ilyen igényeikkel (és a gyerekeikkel) pedig felfelé húzhatnák az iskola színvonalát.

A Prohászka elszívó hatása tehát az alsó tagozat összetételét is befolyásolja, és ezzel együtt azt is, hogy ott milyen típusú, szemléletű pedagógiai munka folyjon. Méghozzá két, egymással némileg ellentétes elvárás felől közelítve.

Egyrészt a motivált, rendezett családok be nem íratott gyermekei miatt

arányaiban már az alsó tagozaton is
több a speciális nevelést igénylő tanuló,

akiknek a felzárkóztatása magában is embert próbáló feladat. Másrészt a diákok fele az alsó tagozat végén a Prohit célozza meg, őket a negyedik év felére fel kell készíteni a számukra első és nehéz felvételi vizsgákra – valamint a katolikus gimnázium szellemiségére.

Az utóbbi különösen azért fontos, mert a Prohászka egyházi fenntartású iskolaként a felvételi eredménytől függetlenül, szabadon dönthet a szerintük (világnézeti vagy egyéb okból) be nem illeszthető tanulók elutasításáról.

Emiatt az alsóban – az érdekelt szülők, a tanítók és a gimnáziumi tanárok közötti kapcsolatokon keresztül – markánsan jelennek meg az Prohi felől érkező érték- és szokásrendi elvárások, mintegy informális pedagógiai programként.

A diákok eredendő, „természetes” szelekciója és a meghatározó szellemiség következtében

a SZIA alsó tagozata a Prohászka előkészítő, kvázi szatellit
intézményeként működik, amelynek a végén a fel nem vett
gyerekek egy szegregált felső tagozaton találják magukat.

A jelenlegi felállás nyertese a budakeszi gyerekek harmada, akiket felvesznek, és maga a gimnázium, amelyik az elkötelezett családok jó képességű gyermekeinek kiválasztásával biztosítja a magas színvonalat.

Vesztes viszont a többi kétharmad, akik valamilyen formában hátrányt szenvednek a SZIA vergődésétől. A gyerekek, akik elsős koruktól naponta utaznak valamelyik másik település iskolájába. A speciális nevelési igényű alsósok, akikre nem jut elég energia, mert a többieket három és fél év alatt kell vizsgakészre tanítani. A negyedik végén elmenekülők, akik csak azért kényszerülnek iskolát váltani, mert az osztályukból leléptek a jobb tanulók, a barátaik. A maradók, akik egy problémás diákokkal feldúsult felső tagozaton ragadnak. És vesztesek a pedagógusok, akik a mindezen hátrányokkal érintett gyerekek gondjait napi szinten próbálják kezelni.

A meglehetősen aránytalan helyzetet a SZIA minden igazgatóváltásakor előkerülő pedagógiai megújulások egyike sem tudta érdemben befolyásolni, és ez nem várható a jövőben sem, ha az alapproblémát nem orvosolják. Ebben az ügyben tehát nem az a feladvány, hogy mit tehet a SZIA, hanem hogy mit kellene tennie a Prohászkának. Már csak azért is, mert

a gimnáziumi „túlhalászás” káros következményei
huszon-egynéhány éve ismeretesek,
és váltak idővel egyre súlyosabbá.

Voltak évek, amikor úgy próbáltak gátat szabni a jelenségnek, hogy a felvehető létszám felében maximálták a budakesziek számát, ez azonban még így is a SZIÁ-sok negyedét vitte el, és később nem is tudták tartani.

A másik kézenfekvő lehetőség a Prohászka saját 1-4. évfolyamának az indítása, amire eddig csak úgy lett volna lehetőség, ha a gimnázium a Forfa-épületet veszi át. Ennek a megoldásnak több hátulütője volt, mint előnye, kezdve az abban lévő sok egyéb, a SZIÁ-t kiszolgáló helyiséggel (ebédlő, konyha, tornatermi öltözők), és befejezve az egész komplexum tarthatatlan műszaki állagával.

De most, pontosabban majd az új iskola átadásával végre újabb esély kínálkozik a Prohászka lefelé bővítésére. A Forfát ugyanis az állami támogatás fejében kötelezően el kell bontani, és ezzel

a Batthyány utcai oldalon felszabadul egy olyan telekrész,
ahová korszerű tantermeket lehet építeni.

Minthogy az állam és a tankerület a kerekmezői intézménnyel, valamint a SZIA járulékos beruházásaival (szükséges Forfa-helyiségek pótlása) alaposan ki fogják költekezni magukat, nem valószínű, hogy a belátható időn belül központi pénz jut egy újabb iskolai szárnyra.

A Prohászkát fenntartó egyháznak azonban lehetnek ilyen forrásai, és feltehetően a Klebelsberg Központ, illetve az önkormányzat is partner lenne a további férőhelybővítésben.

Amire égető szükség lenne, mert az új iskolával egyáltalán nem keletkezik új férőhely, csak a Forfa és a zeneiskolai termek kiváltására kerül sor. Így a budakeszi általános iskolás korú gyerekek közül kb. 200-nak még mindig nem jutna hely – ha esetleg majd ide szeretnének járni.

Ebben a helyzetben legelőször arra kellene választ kapni, hogy az egyház és a Prohászka vezetői szeretnének-e változtatni a többi gyerekre nézve hátrányos gyakorlaton. Hoznak-e áldozatot azért, hogy a kivételes gimnáziumban

ne csak odabent végezzék áldásos tevékenységüket,
hanem a falakon kívül se okozzanak akkora kárt,
amit a szomszédos iskolában nem képesek kezelni.

Egy keresztényi küldetésű intézményben ez elsősorban morális kérdés.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Girhes Joe 2018.05.18. 08:16:03

Azért elég visszás szemlélet, hogy a jobbak ne menjenek a képességeiknek megfelelő helyre tanulni, hanem inkább zárják őket össze a gyengébbekkel... ugyanis attól legfeljebb a statisztikai átlag fog javulni némiképp, de valójában inkább a gyengék züllesztik le a jókat (tanulmányilag is, de főképp magatartásilag), nem pedig fordítva. Szóval a 8 osztályos gimiket nem szidni kéne, hanem minél általánosabbá tenni, már ha komolyan vesszük a szólamokat, hogy minél több jól iskolázott fiatalra van szüksége az országnak.

midnightcoder2 2018.05.18. 08:16:57

Eleve nem kellene a speciális nevelési igényű gyerekeket a normálisakkal együtt tanítani. Ez az SNI-s gyereknek is szívás, mert egy normál iskolában nem fogja megkapni azt az oktatást egy 30 fős osztályban a többiekkel együtt amire szüksége lenne, azt viszont ő is látja hogy le van maradva a többiektől, ettől még inkább frusztrált lesz, még jobban akadályozza a többiek tanulását és persze még jobban lemarad. A népek meg csodálkoznak, hogy miért ilyen szarok a PISA eredmények.
Az általános iskolába egy-egy osztályba elég egy-egy olyan gyerek akire ha rájön a roham akkor órákon át őrjöng, és máris az adott osztályban aznap két óra kiesett a tanulásból. És ha ez minden másnap megismétlődik, akkor az meg fog látszani a többiek eredményén is. Nem véletlenül nem akarja a normális család az SNI-s gyerekkel egy osztályba járatni a gyerekét.

gono 2018.05.18. 09:45:05

keresztényi küldetés?
izé..

volt itt valami egészen konkrét kapcsolódás a számbeli problémákkal még régről. az is keresztényi volt?

szóval ha valamiféle párhuzamot vesz észre valaki, az sem lehet teljesen véletlen (szellemi örökség vagymi)

nyilvánvaló hogy az ált iskolának integrálnia kellene ha azt akarjuk, hogy egy működő társadalmunk legyen, ahol az emberek szót értenek egymással. ennek sajnos nincs itt a szezonja. mint az fentebb is látható a leírt véleményekből.

ha vicces akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a helyzet még rosszabb lesz mielőtt javulhatna. de azért ez egy kicsit morbid.

rnz 2018.05.18. 12:32:34

Ha "A" iskolából sokan átmennek "B" iskolába, akkor miért a "B" iskolát kell b*sztatni és miért nem az "A" iskolát veszed elő inkább? Röhejes, de leginkább egyoldalú eszmefuttatás.

brrrrr 2018.05.19. 06:09:57

Ezúttal a kiindulás és a következtetés is hibás. Egy országos legalábbis megyei hatókörű egyházi iskola talán mégse annyira jó, ha kénytelen a diákok nagy részét saját kis településéről felvenni. Az általános iskola megtartó ereje is erősebb lenne bizonyára, ha a tanári gárda, a vezetés ere alkalmas lenne. A megoldást itt kellene keresni. A nehezebben nevelhetők integrálását nem lehetetlen megoldani, de ehhez pénz, elhivatottság. megfelelő szellemi és pedagógiai igényesség kell. Félek, hogy ezek hiányoznak. Ezúttal nem a keresztényi szellem hiánya a megoldás fékezője.

hodaszg 2018.05.22. 23:23:49

A kérdésfelvetést nagyon jogosnak, azonban az okok és mozgatórugók feltárását elég szűkösnek érzem. Így a megoldási javaslat is eléggé sántít.
A "lehalászás" problémája gyakorlatilag az egész országban mindenhol jelenlévő probléma, alapvetően a nagyon vegyes iskolarendszerből következik, és a rendszerváltás óta egyik kormány sem tudott/mert/akart változtatni rajta. Egy középiskola (akár vallásos, akár nem) ebben a rendszerben abban érdekelt, hogy minél előbb elhalássza a jó tanulókat, különben más teszi meg.
Budakeszin különösen kiélezi ezt az általános helyzetet két adottság:

1. helyben gyakorlatilag nincs alternatívája egyik intézménynek sem (ált.isk szinten ténylegesen nincs más, középisk szinten a Prohi és az NSJG nagyon nem egy ligában játszik), valamint

2. a közlekedési helyzet miatt aki nem helyben jár iskolába, annak extra nagy teher a dugóban ingázás (a legközelebbi iskolák is napi minimális 1,5h kieső idő, 180 napos tanévvel ez 270h, kb 11 nap kidobott idő)

Azaz adott egy országos probléma, ami helyben különösen kiélezett szituációt eredményezett. De ettől még a globális probléma lokális megoldását nem jogos a lokális szereplőktől várni. A szereplők a saját érdeküknek megfelelően cselekszenek. Pontosabban valójában csak az egyik. Mert az állami iskola(rendszer) valójában totálisan a saját érdeke ellen megy. Forráshiány, állandósult anyagi gondok, fluktuáció, jó pedagógusok elvándorlása, bizonytalanság, koncepciótlanság ésatöbbi, megfejelve a területi ellátási kötelezettség miatti pedagógiai problémákkal. Pont a problémásabb gyerekek miatt még inkább kellene a több spec szakember és az alternatív pedagógia lehetősége. Úgy tűnik azonban, hogy az állam nem a saját iskolái mellett van, hanem az egyháziakat tolja, a sajátjait sorvasztja.

Szerintem egy állami iskola lehalászásos problémája nem tekinthető morális kérdésként egy szomszédos iskola szemszögéből. Ha valahonnan az, akkor országos szinten az, de ezen meg csak az állam tud(na) változtatni pl egy egységes iskolarendszer kialakításával és a saját iskolái fejlesztésével. Ennek nem látszanak nyomai.
Ha a Prohi alsó négy osztályt fog egyszer indítani, azt azért teszi, mert ez valamiért neki jó lesz, és ennyi. Én nem látok emellett érveket, hiszen sokkal kényelmesebb pozíció, ha a szomszédban tanítják meg a nebulókat olvasni, számolni, majd amikor már vizsgaképesek, akkor kiválogatják a legjobbakat. Óvodások között mi alapján válogatnának?
És ha mégis úgy döntenek, hogy indítanak alsó négyet, az nem fogja megoldani az állami oktatás siralmas helyzetét se a lehalászást se lokálisan, se globálisan. Max annyi lesz, hogy valahonnan csak lesz végre pénz, hogy bővüljön a város tantermeinek száma, ne csak egy helyben toporogjunk. Persze azért ez az egész városnak mégiscsak valamiféle előrelépés lenne...

Címkék: oktatás közélet iskola gimnázium általános iskola DT Prohászka SZIA