Budakeszi, 2017 – az állami támogatások éve: a kormánypárti városvezetés ütemesen húzza be a kampány-üzemmódban osztogatott pénzeket

Doleschall Tamás | 2018.01.10. 13:04

Sikeres évet zárt az önkormányzat: milliárdos nagyságrendben fejleszthetik a települést – hála a közelgő választásoknak és a nemzeti tőkésosztálynak. 

Ha 2016 azoknak a polgároknak (ún. civileknek) az éve volt, akik több ügyben is jó irányba fordították a képviselőket, akkor a következő esztendő a városvezetők évének bizonyult, amikor jelentősebb közéleti viharok nélkül rengeteg fejlesztési pénzt szereztek Budakeszinek.

A nyugalmas időszak nem azt jelentette, hogy ne lettek volna vitatható döntéseik, csak éppen

nem tettek olyasmit, ami a választók
széles rétegeinél kiverte volna a biztosítékot.

Példának okáért az utóbbi két évre egyaránt jutott egy-egy pazarló közberuházás: 2016-ban a városközpont telibe burkolása (amit aztán nem tudtak élettel megtölteni), illetve 2017-ben az orvosi rendelő újragányolása (potom 250 millió forintért).

Egyik esetben sem zúdult az önkormányzatra össznépi felháborodás, sejtésem szerint azért, mert ezek a projektek ugyan drágák és noha előreláthatóan alacsony kihasználtsággal, de eredendően valós igényeket szolgálnak ki – viszont legalább nem baltáznak el velük bizonyos lehetőségeket évtizedekre előre.

A városvezetők 2017-es teljesítménye azonban szerencsére nem csak abból állt, hogy mértékkel tudtak hibázni, hanem hogy

egyetlen év alatt soha nem látott számban
alapoztak meg vagy kezdtek el közcélú beruházásokat.

A sikerszéria kormányzati programokra és pályázatokra (döntően állami, csak némi uniós pénzre) épült, hiszen Budakeszinek alig van saját fejlesztési forrása. A járási tanuszodával (400 millió) kezdték, majd befutott 120 millió forint kerékpárutakra és P+R parkolóra, 150 millió belterületi utakra, 100 millió a felső Kert utcai csapadékvíz-elvezetésre, és végül 180 millió bölcsődebővítésre.

A már elnyert projekteken túl a polgármester az év végi interjújában tényként beszélt az új iskola II. ütemének megvalósításáról (kb. 500 millió), illetve erős reményekkel a Szivárvány Óvoda bővítéséről (400 millió).

Ha az elébb felsoroltakat összeadjuk, akkor – az új iskolához nyújtandó, további 200 milliós önkormányzati részen kívül – Budakeszi csak a 2017-es pályázatok és döntések alapján

összesen kb. 1,65 milliárd forint központi támogatásra
számíthat, amiből a települési infrastruktúrát fejlesztheti.

Ez pedig felülmúlja az előző esztendőben az új iskola első ütemére és három középület energetikai felújítására biztosított állami és uniós forrást.

Ráadásul a fentieken kívül az eredetileg tervezett 600 millió helyett 435 milliós hitel jut közvilágítási és közlekedési projektekre, valamint ebből rázzák gatyába a már említett orvosi rendelőt is. Hab a tortán, hogy a Kert utcai vastelep helyére költöző Lidl-áruház 300 milliós értékben vállalta a környező közterületek rendezését.

És minthogy a megszerzett pénzek elköltése úgy másfél-két évet vesz igénybe, a kormánypárti városvezetők

egy 4,5 milliárdos fejlesztési csomaggal futnak neki
a parlamenti és az önkormányzati választásoknak,
aminek a 70 százalékát az állam (és picit Brüsszel) fizeti.

A Budakeszin példátlan mértékű támogatásoknak persze éppen ez volt a két előfeltétele: a választások közelsége, illetve a város masszív kormánypárti városvezetése, hogy ezeket a gesztusokat a saját szavazóik mozgósítására, illetve az elégedetlenkedők csitítására tudják használni.

Tetszik, nem tetszik, sajnos így működik ma az önkormányzati rendszer: az erősen központosított állam a helyi vezetők lojalitását díjazza, és főleg azokat a településeket, ahol nyugodtan, minden különösebb cécó nélkül el lehet költeni a nemzeti tőkésosztály megerősödését szolgáló állami pénzeket.

Márpedig a 2015-ben elkészült szennyvízteleppel, a mindent körbehőszigetelő energetikai beruházásokkal, a most épülő iskolával és a tervezett tanuszodával

Budakeszi felkerült a kormány(fő)közeli üzleti körök térképére,

és ezt jó érzékkel aknázták ki a város vezetői. Minden pályázaton elindultak, és szinte mindegyiken nyertek, amivel egyúttal nagyon sok gondot és munkát vettek a nyakukba a következő két évre.

Nem olyan könnyű ugyanis megfelelni a kormányzat felől nyomakodó politikai és üzleti érdekeknek. Az még egyelőre könnyen megy, hogy helyszínt, területet biztosítanak a pénzek elköltéséhez, de amikor be kell szállni egy kis saját forrással is, akkor kezdődnek a bajok.

Az önrészek meg a beruházások során szokásosan és óhatatlanul felmerülő többletköltségek (például az építőipari vállalási árak drasztikus emelkedése) miatt biztosra vehetjük, hogy

a most elindított projektek következő két évre
teljesen kimerítik az önkormányzati büdzsét.

És ha csak a pénztárat ürítenék ki, még jól is járnánk, de a Kerekmezőn épülő iskola II. üteméhez vakon bemondott 200 millió forint valójában akkora rést üt a költségvetésben, amit a normál kiadások átcsoportosításával nem lehet befoltozni.

Ilyenkor jöhet a vagyon értékesítése (régi szennyvíztelep 3 hektárja vagy a Darányi mögötti 4,6 hektár), a szabályozási jogok pénzre váltása (Álomvölgy) vagy újabb hitel felvétele. Egyik rosszabb forgatókönyv, mint a másik, és egyáltalán nem mindegy, hogy az önkormányzat melyikhez folyamodik.

Kemény időszak vár tehát a város vezetőire a 2019-es helyi választásokig, de az előrelátható nehézségek ellenére is elmondható, hogy 2017 az ő évük volt.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: politika közélet pénzügyek városfejlesztés DT