Igazgatóváltás az iskolában – mi történt? III. rész

Doleschall Tamás | 2017.09.12. 06:00

Színre léptek a német nemzetiségi képviselők, akiknek a döntése sokkal nagyobb hatással volt az eseményekre, mint azt előre gondolták volna. 

2016 novemberében, 12 nappal az előző posztban is említett, oktatásról tartott fórum után összeült a német önkormányzat, hogy számos egyéb ügy mellett megvitassák, hozzájárulnak-e Zsuzsa megbízatásának pályázat nélküli meghosszabbításához.

A kérdés azért merülhetett fel, mert a köznevelési törvény szerint az igazgató a második ciklusára nyilvános pályázat nélkül is kinevezhető, ha bírja a fenntartó és a nevelőtestület támogatását. Egy nemzetiségi oktatást is folytató állami iskola esetében a fenntartó viszont csak a helyi kisebbségi önkormányzat egyetértésével járulhat hozzá a pályázati eljárás mellőzéséhez.

Na, éppen ezt kívánták elkerülni a német képviselők, és gyakorlatilag megvétózták, hogy Zsuzsa az elképzeléseinek írásba foglalása, illetve megmérettetése nélkül kezdhesse meg újabb öt évét az iskola élén.

Mielőtt azonban továbblépnénk, hogy mégis milyen okai lehettek eme drasztikus döntésüknek, érdemes egy kicsit képbe kerülni a német nemzetiség szerepéről. Budakeszi közösségi életében – beleértve a kultúrától az oktatásig mindent –

a német kisebbség sokkal aktívabb,
és sokkal nagyobb súllyal bír,

mint az a különféle statisztikákban fellelhető számarányukból következne. A 2011-es népszámláláskor a lakosság közel 5%-a vallotta magát német nemzetiségűnek, és a 2014-es választásokon is közel 5 százaléknyian voksoltak a német önkormányzat tagjaira a városi képviselőkre szavazókhoz képest.

Ennél viszont biztosan többen vannak, akik sváb gyökerekkel rendelkeznek, csak egy jelentős részüknek az életében már nem olyan hangsúlyos a nemzetiséghez tartozás vagy annak kinyilvánítása. De ettől még nagyon erős helyi identitással rendelkeznek, hiszen Budakeszi számukra nemcsak lakhelyet, hanem felmenőket, családi történeteket és rengeteg élő, rokoni-baráti kapcsolatot jelent.

Ez a közösség sokkal szorosabban kötődik Budakeszihez a betelepülők laza és sokrétű hálózatánál, nem csoda hát, hogy az arányánál erőteljesebben jelenik meg a település életében.

Visszatérve a német önkormányzat döntéséhez: több okuk is lehetett a pályáztatáshoz ragaszkodni, de ezek közül egyik sem volt olyan nyomós, hogy Zsuzsa leváltását kívánják.

Ha a nemzetiségi oktatást nézzük, mennyiségi panaszuk nem lehetett, hiszen

az évente 6-7 új, elsős osztályból
kettő mindig nemzetiségi tantervvel indult,

még akkor is, ha csak a többinél kisebb létszámmal sikerült rajtot venniük. Minőségi kifogásuk is csak korlátozottan merülhetett fel, mert az alsós nemzetiségi osztályok tanulóinak fele negyedik végén átgyalogolt a Prohászkába, már csak a sváb gyökerű családok katolikus beágyazottsága miatt is.

Ami problémájuk lehetett, az a felső tagozaton ott maradó másik felére, illetve az alsós, két tannyelvű képzésre vonatkozhatott. Mert ahogy az a szülői igényeket felmérő tanulmányból is kiderült, a jórészt diplomás szülők elsősorban nem a nemzetiségi hagyományok ápolását várták a SZIÁ-tól, hanem hogy a német- és angol nyelvtudás elsajátítását segítse.

Szó, ami szó, ezt egy állami iskolában nagyon nehéz biztosítani, de ettől függetlenül a német önkormányzatban simán lehettek elégedetlenek a nemzetiségi képzés nyelvi részével. Mindemellett van egy gyanúm, hogy a német közösségben is észlelték az elszivárgást, azaz hogy

egyre több őslakos család is
inkább máshová viszi a gyerekét,

és ezzel lazul a generációk óta ápolt kötődésük a településhez. (Ebben egyébként szoros érdekközösségben voltak és vannak a nemzetiségen kívüli családokkal, akiknek ugyancsak az lenne a kívánságuk, hogy minél később kelljen elengedni a gyermekeiket Budakesziről.)

A fenti kifogások azonban mind orvosolhatóak lettek volna Zsuzsával, aki jó politikusként addig is igyekezett megfelelni a nemzetiségi igényeknek. Szerintem a német képviselők döntését leginkább az motiválhatta, hogy szerették volna újra rögzíteni, mint várnak az iskolától és az igazgatótól, továbbá az erre vonatkozó ígérvényeket szívesen látták volna egy számon kérhető, vezetői programban.

Igazából a nemzetiségi családok többsége számára Zsuzsa nagyon is megfelelő igazgató volt, és a továbbiakban is az lehetett volna. Mivel képviselő is volt, a politikai szemlélete miatt jóval befolyásosabbnak láthatta a német kisebbséget egy szülői közösségnél. A német önkormányzatnál ezzel az adottsággal szeretettek volna egy kicsit erőteljesebben élni,

csak szükségük volt a pályáztatásra,
hogy kialkudhassák az általuk elvárt változásokat.

2017. március elején végül kiírták a pályázatot a SZIA igazgatói állására, de a folytatás egyáltalán nem úgy zajlott, ahogy arra a német képviselők számítottak.

A befejező rész itt olvasható.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: oktatás politika közélet iskola általános iskola DT nemzetiségi önkormányzat SZIA