Előretekintve – a Buda környéki zöldturizmus jövője az önkormányzatok és a szakmai szervezetek összefogásán múlik

Budakeszi Blog | 2017.01.25. 07:00

A terület óriási, a feladatok sokrétűek: sem a települések, sem az erdőgazdaság nem képes önállóan kiaknázni a turisztikai lehetőségeket. Változtatniuk kell az eddigi gyakorlaton – ahogy az elkezdődött a Normafa esetében. Koós Kolos írása 

A 2016-os év végére láthatóan a kormányzat fókuszterébe került a turizmus, ami ezidáig elhanyagolt és alulértékelt gazdasági szegmens volt. Ennek hátterében az állhat, hogy a turizmus és az erdészeti gazdálkodás egyazon állami szereplőhöz, a Magyar Fejlesztési Bankhoz (MFB) került. Valahol, valaki mégis úgy döntött, hogy a kettő együtt nem mehet – működjön rendesen az egyik, a másik meg éljen meg, ahogy tud.

Persze ez feltételezés, de látva, hogy más országokban

hogyan működik együtt erdészet, mezőgazdaság, természetvédelem és turizmus,

nem lehetséges más magyarázat a magyarországi helyzetre. Ez csak valamiféle mesterséges irányítás következménye – esetleg egy korábbi rossz döntés maradványa – lehet, mivel ilyen természetellenes megosztottság sehol máshol nincsen, ahol gazdasági megfontolások irányítják ezeket a területeket.

Fel lehet hozni erre a hazai törvények hiányosságait, melyek nem vagy rosszul szabályoznak idevágó fontos kérdéseket. De ettől még az az igazság, hogy természetvédelem és mezőgazdaság, vagy természetvédelem és erdőgazdálkodás, vagy mindezek együtt és még a turizmus is, csodálatosan megférnek egymás mellett például Angliában – pedig egy fejlett ipari országról van szó!

Ami ebből Budakeszire tartozik, illetve tulajdonképpen az összes környéki településre, az a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilis Parkerdőgazdaság tevékenysége. A két kezelő szervezet

ellenérdekeket képvisel az önkormányzatokkal
és a lakossággal szemben.

A települések oldaláról a korábbi tapasztalataik tükrében bele se fognak olyan ötletelésbe, aminek köze van a turizmusfejlesztéshez, mert nincs vagy alig akad olyan elképzelés ebben a témában, ami egészében vagy alapvető részleteiben ne menne szembe ezzel a két gigaszervezettel.

Ez az állapot azonban nem tartható! Az önkormányzatok érdeke a helyi turizmus fejlesztése volna – más forrás híján. A Parkerdőgazdaság feladata ugyanez lenne, de ezt a közfeladatot az 1980-as évek óta nem látta el. Az azóta eltelt időszakban éppen az idei év volt az, amikor újból változni látszott valami – ami közel 30 évnyi kihagyást jelent, és ez elfogadhatatlan egy közpénzekkel gazdálkodó, közfeladat ellátására kötelezett szerv esetében.

A budapesti agglomerációban, az önkormányzatok jövője két irányba ágazhat. Kevésbé szerencsés esetben iparosítanak, de jó adottságokkal rendelkező települések választhatják a turizmus fejlesztését, és

előbb-utóbb asztalhoz kell ülniük
a helyi szervezetekkel és tulajdonosokkal,

hogy valamilyen elmozdulást kieszközöljenek. Valamikor el kell indulnia annak a folyamatnak, amely során a most hatóságként, gyakran erőszakosan föllépő, ám semmilyen hatósági jogosítvánnyal nem rendelkező erdőgazdaságot a helyére teszi, azt a hatalmat, amit jelenlegi birtokol megvonja tőle, és az önkormányzatok zöldturisztikai fejlesztéseinek teret biztosít. Az az erdészeti gazdálkodó, amellyel a környéken eddig kellett tárgyalni, jelenlegi formájában nem tárgyalópartner.

Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem történt semmilyen pozitív elmozdulás a minőségi turizmus létrehozása érdekében, mert az ezt a gazdasági területet is kizárólag a magáénak tekintő erdőgazdaság a lakossági (vagy önkormányzati) kezdeményezéseket megakadályozta. (Persze, hiszen szemben a fakitermeléssel, még ők maguk is a turizmust tartják saját tevékenységei közül a leginkább kifizetődőnek, lásd Vadaspark.) Saját maga, önállóan ugyanakkor nem hajlandó a fejlesztéseket megvalósítani, pedig a legtöbb terület vagy kezelésükben, vagy saját tulajdonukban van!

A helyi erdei turizmus jövője tehát jelenleg rossz kezekben van. A kormányzat számára ráfizetés a közfeladatot elhanyagoló és a nemzeti vagyont elherdáló erdőgazdaság kezében hagyni a turizmust. Az önkormányzatok önérdeke

sokkal alkalmasabb gazdálkodóvá teszi őket,

de természetesen ezt a kérdést nem lehet az önkormányzatokra hagyni teljes egészében. A fejlesztéseknek szigorú környezeti kívánalmaknak kell megfelelniük, mivel a budapesti agglomerációban vagyunk, ahol ez különösen kritikus kérdés. Az önkormányzatok önkényes és törvénytelen területfoglalásai (engedély nélküli építkezések feletti szemhunyás, majd legalizálás) és a tulajdonosok szintén jogellenes területhasználatai éppen a turizmus élénkítésével együtt válnának könnyebben kezelhetőkké – a megfelelő keretek között.

Talán itt lenne az alkalom fölemlíteni a Normafa esetét, ha önkormányzat, erdészet, nemzeti park, tulajdonosok és civil lakosság együttműködéséről példát szeretnék felhozni. Azt szemlélteti, hogy mi mindent kellene összeegyeztetniük az érdekelteknek, a terület tulajdonosai, használói, a feladatok felelősei. Saját szempontjaik mellé be kell vezetniük a vagyonelemekkel való szakszerű gazdálkodás, a turizmus és a természetvédelem szempontjait is.

A Normafa kapcsán született egyezségben a korábbi területkezelő Pilis Parkerdőgazdaság a tornyosuló problémák és az állandó konfliktusok miatt lemondott terület vagyonkezeléséről, csak szigorúan az erdészettel foglalkozik. Az önkormányzat kapott egy értékes területet, de vele együtt egy nagy gondot is a nyakába vett: és mégis, ez talán jobb helyzetet eredményezett annyiban, hogy az érintettek köre eggyel csökkent, tehát a konfliktusok is kezelhetőbbé váltak.

Ilyen értelemben jó példa a Normafa rendezése a távlati szempontok érvényesítésének fontosságára is. Ha a turizmusról szót ejtünk, akkor ez nem csak problémákat, de anyagi bevételeket is jelent. A turisztikai nyomás (különösen a János-hegy környékén) olyan nagy, hogy ezt a tehertételt csökkenteni, szabályozni kellene egyúttal bevételi forrásként hasznosítani.

A példából kiderül az is, hogy a turisztikai nyomás kezeléséhez megfelelő léptékű fejlesztés – ami valóban csökkentené a Normafa terhelését –

nem lehetséges az egész régió (Budaörs, Budakeszi
és a budai kerületek) fejlesztése nélkül.

Konfliktusmentes együttműködésre volna szükség a János-hegy környéke turisztikai potenciáljának kiaknázása, illetve a turisztikai igény kielégítése érdekében. Arról, hogy micsoda lehetőséget hagyott és hagy ki folyamatosan a Parkerdőgazdaság, illetve micsoda lehetőséget szalasztanak el az önkormányzatok, érdemes a szakember véleményét meghallgatni.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: turizmus természet városmarketing Normafa KK