Budakeszi, 2016 – így állhatunk ki magunkért, gyermekeinkért és egymásért, ha a döntéshozók elfeledkeznek rólunk

Doleschall Tamás | 2016.12.29. 06:00

Az év tanulsága, hogy a mezei polgároknak érdemes hallatniuk a hangjukat, ha rossz irányba mennek a dolgok. Mert a döntések átgondolására és korrigálására tudják késztetni az önkormányzatot – vagy akit éppen illet. 

Mozgalmas éve volt Budakeszinek. Régóta nem épült például ennyi minden egyszerre: többek között megújult a József Attila és a Nagy Sándor József utca egy-egy terjedelmes szakasza, kormányzati segítséggel két csoportszobával bővült a Pitypang Óvoda, és körbeburkolták a művházat egy hatalmas térrel és parkolóval.

És ezek csak a nagyobb projektek, a többi „apróbb” beruházással együtt

vitathatatlanul és egyedülállóan sikeres évet
tudhat maga mögött az önkormányzat.

A számtalan idei fejlesztésnek még sokáig fogunk örülni, és feltehetően hamar elfelejtjük azt a néhányat, amelyek – hála istennek – nem valósultak meg.

Pedig tanulságos lenne később is emlékeznünk ezekre az elvetélt ötletekre, mert ha minden úgy alakult volna, ahogy a városvezetők eltervezték, akkor már javában épülne egy csonka, 10 tantermes iskola, egy 3500 m²-es üzletközpont a település szívében kétmilliárdos hitelből, illetve eladósorban lenne a Kerekmező fele-harmada.

Hogy nem így történt, az annak köszönhető, hogy mindegyik esetben voltak

a képviselőknél józanabb és előrelátóbb polgárok,

akik idejekorán felismerték, hogy a városvezetők mindhárom, nagy horderejű ügyben rossz döntést hoztak vagy készültek hozni.

Az önkormányzattal ellentétben számukra világos volt, hogy az állam által felajánlott iskolaépület bármihez viszonyítva kicsi lenne, a tervezett új városközpontot mind pénzügyi, mind kereskedelmi szempontból túlméretezték, a Kerekmező üresen maradó részére pedig még szüksége lesz a településnek.

Ebbéli véleményüknek nem féltek hangot adni Facebook- és blogposztokban, kommentekben, online petíciókban, fórumokon, tárgyalásokon vagy testületi üléseken. Az érintettek százainak aggályai és érvei miatt

a döntéshozók végül kénytelenek voltak
megváltoztatni korábbi elhatározásukat.

Ennek a három ügynek a jelentősége messze túlmutat a 2016-os éven. Főleg azért, mert olyasvalamit tapasztalhattunk, amelyhez hasonlót tizenöt éve, az Álomvölgyről tartott helyi népszavazás óta nem nagyon. Most meg egy esztendő alatt háromszor. Mi is történt valójában?

Mindössze annyi, hogy a budakeszi lakosok már nemcsak a futtában megejtett baráti beszélgetésekben dohogtak a városháza felől szivárgó hírek miatt, hanem sokan

nyilvánossá tették, mit gondolnak

a valóságtól elrugaszkodott ötletekről és tervekről, és következetesen kiálltak az értékeik és a következő generációk érdekei mellett.

És a közkeletű vélekedések ellenére senkinek nem esett bántódása, senkit nem ért hátrány a véleménye miatt. A városvezetés először ugyan tett pár, a politikai harc logikájában gyökerező lépést, de aztán ráeszmélt, hogy a saját választóival küzdelem helyett beszélgetni kell.

Bár a közszolgálati propaganda és a helyi média egyaránt elhallgatta a felvetett problémákat, illetve az önkormányzatétól eltérő álláspontokat, azért elindult valamiféle párbeszéd. Aminek az lett az eredménye, hogy a polgárok nyomására az idei tervek közül kigyomlálták azokat, amelyek nem váltak volna a település javára.

Nos, ez az a tanulság, amit nem kellene elfelednünk, mert

ami működött nagyban, az működhet kicsiben is.

Arra valószínűleg sokkal nehezebben lehetne rávenni a döntéshozókat, hogy tegyenek meg valamit, amit eleve nem szándékoztak, például hogy hozzák rendbe a makkosi utakat. Viszont idén kiderült, hogy el lehet tántorítani őket a hibás döntéseiktől. Nemcsak települési, hanem akár intézményi, városrészi vagy utca-szinten is.

Egyszerűen ki kell állni, és félelem nélkül, nyilvánosan elmondani, hogy szerintünk mi a rossz, mit és hogyan csinálnánk másképp. Csak így alakulhat ki olyan diskurzus, amitől jó irányba mozdulhatnak a dolgok.

Ebben mutattak nekünk példát a három ominózus ügy kezdeményezői és támogatói, amiért a város valamennyi jelenlegi és jövőbeli polgára nevében köszönettel tartozunk:

köszönjük, Viki és Virág, köszönjük, Gábor,

köszönjük, fáradhatatlan segítők, köszönjük, névtelenséget kérő lobbizók, köszönjük, posztolók és kommentelők, köszönjük, aláírók!

2016-ban itt, Budakeszin, egy kicsit jobbá tettétek a világot.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: közélet iskola nyilvánosság aláírásgyűjtés általános iskola petíció városközpont új városközpont DT Kerekmező