Az új városközpont projekt elvileg a lepukkant kultúrház kiváltása miatt indul, de nagyon hamar kiderült, hogy van ennél fontosabb cél. Már a tervezés során sem a szükséges közfunkciók, hanem a vállalkozás üzleti szempontjai döntenek. 

Miután láttuk, hogy a projekt egyelőre csak és kizárólag az önkormányzat számára jár pénzügyi kockázatokkal, foglalkozzunk magával a termékkel: a létesítendő épületkomplexummal. A városvezetés ugyebár azzal a szándékkal vágott bele az ügyletbe, hogy egy nagyobb és korszerűbb kultúrházat építsen a jelenlegi, több szempontból diszfunkcionális épület helyett. Ez az a kiindulópont, amiről tulajdonképpen az egész projekt szól – pontosabban erről kellene szólnia.

Elvileg erre épül a gazdasági koncepció is, amely arra tesz javaslatot, hogy a közcélú beruházás költségeit hogyan lehetne a szükségesnél nagyobb telek üzleti hasznosításával előteremteni. A március végén elfogadott anyag szerint az 1500 m²-es középület árát 3500 m² kereskedelmi-szolgáltató terület értékesítéséből, illetve bérbeadásából lehet kitermelni. Csakhogy ez

a közcélokra szánt 1500 m² sokkal kisebb,
mint a szakmabeliek eredeti elképzelése.

Ezt a szerzők is elismerik a tanulmány 22. oldalán, ahol az előzetes felmérések alapján a művház és könyvtár 1300+350 m²-es területigényét állapították meg. A koncepcióban végül a két intézményt 1200 m²-be integrálták, és hozzácsapták az orvosi rendelők 300 m²-ét.

Hogy milyen alapon csökkentették összességében 30%-kal a felmerülő igényeket? Hát például az önkormányzat 2015. szeptember 24-i határozata alapján, amelyben egy hónappal az első fórum előtt döntöttek az idén márciusi tanulmányban pénzügyileg levezetett paraméterekről. Ebből persze sejthető, hogy már jóval a látszatnyilvánosság beizzítása előtt lázas egyeztetések folyhattak a projekt méreteiről. Az viszont nem világos, hogy miért nem tűnt fel azóta sem senkinek, hogy

a könyvtár a mostaninál 180 m²-rel
kisebb területen fog majd működni.

A koncepcióban meghatározott 200 m² ugyanis a jelenlegi, tetőtéri alapterületnél is kisebb, és ehhez jön még manapság a földszinti gyermekkönyvtár, illetve a szomszédos épületben található raktár területe. Ha mindezeket összeadjuk, 380 m² feletti jelen állapotot kapunk. Na már most, ha majdnem a felére össze kell húzzák magukat, akkor miről mondjanak le: a könyvállományról vagy a látogatókról?

Mert már a tanulmányban szereplő 350 m²-es elvárás is úgy alakult ki, hogy a jelenlegi kapacitásokat és gyermekolvasók növekvő igényeit egy ésszerűbb térszervezéssel ennyibe tudták beszuszakolni – ha a népesebb rendezvényeikre alkalmanként külön helyiséget kapnak a leendő művházból. Ez utóbbira persze csak akkor van esély, ha a kultúrházban jut erre hely. A dolgok mostani állása szerint azonban

az új művelődési ház 300 m²-rel lesz kisebb,
mint amekkorát korábban indokoltnak tartottak.

A jelenlegi kultúrház – mármint a könyvtári területeken kívül eső része – 800 m²-es, és a legnagyobb helyisége az összenyitva 250 m²-es úgynevezett nagyterem, amely gyakorlatilag minden porcikájában alkalmatlan egy rendes méretű, színpados rendezvényre.

Ennek a térnek a kiváltására korábban egy dupla ekkora, 400 fős előadótermet emlegettek, de ez a méret és befogadóképesség a tanulmányban már nem szerepel. Hogy ez az új nagyterem a többi kisebb helyiséggel együtt belefér-e 1000 m²-be, azt nehéz megmondani egy tervezett helyiséglista nélkül.

Márpedig ilyet ebben a fene nagy nyilvánosságban nem láttunk azóta, hogy a képviselők hét hónapja elpukkantották az 1000+200 m²-es felosztást. A gazdasági koncepció sem tartalmaz több konkrét alátámasztást, minthogy

az összehúzott 1200 m² azért annyi amennyi,
mert ennyi fér bele üzletileg a projektbe.

E vegytiszta pénzügyi indokláson kívül semmilyen más érv nem hangzott el és nem íródott le. Pedig feltehetően senki nem venné zokon, ha előállnának egy olyan hosszú távú, kulturális koncepcióval, amelyben neves szakemberek kifejtenék a tendenciákat, és hogy azok alapján a következő 30 évben valószínűsíthetően mekkora és milyen könyvtárra, művházra lesz igény. Ezt akár nyilvánosan is megvitathatnák, és ha a végén az jönne ki, hogy most 1000+200 m²-t kell építeni, ám legyen.

Így viszont az a helyzet, hogy az önkormányzat négy héttel ezelőtt elfogadta, hogy a szakmabeliek által igényelt méreteknél 30-40%-kal kisebb intézményeket épít, és erre az egyetlen oka, hogy ennyi pénzt termel ki a projekt másik (több mint kétszer akkora) nyereséges része. Azaz

a városvezetés lemondott a projekt eredeti céljáról,
hogy a megvalósítás üzleti szempontjainak megfeleljen.

Nem számít, hogy kisebb lesz a könyvtár, mint a mostani, és nem számít, hogy kisebb lesz a kultúrház, mint amit korábban terveztek.

Az egész ügy kísértetiesen hasonlít arra az anekdotára, amely szerint a második világháború alatt egy miniszter azzal fordult Churchillhez, hogy a kultúrára szánt pénzeket fordítsák inkább fegyverekre. A felvetésre a brit miniszterelnök így válaszolt: „Rendben, de akkor miért is harcolunk?”

 
A következő részben az orvosi rendelőkkel foglalkozunk.