Szia-mia haramia, avagy problémák, amikről nem beszélünk

Budakeszi Blog | 2016.02.07. 13:00

Keresetlen szavak a budakeszi oktatási helyzetről azzal a nem-titkolt céllal, hogy érdemi párbeszéd kezdődjön, végre. Felsmann-Vass Virág írása 

2012-ben vált először szükségessé gyermeket beiskoláznom Budakeszin. Eleinte nem is volt ezzel különösebb probléma, minthogy a férjem és az ő összes testvére a SZIÁ-ba járt, nem volt kétséges, hogy a mi gyerekünk sem kerül máshova, pláne, a Szél utcából, ahol akkoriban laktunk. (Az a Gumidoktor utcája, szemben a suliéval, ha valaki nem tudná…)

Hamarosan szembekerültem azonban azzal a jelenséggel, amely körül jelen cikkem is tekereg. Mert gyorsan felvilágosított valaki, hogy bizony ez maximum az alsó végéig érvényes választás, hiszen ebben az iskolában

csak a rossz tanulók maradnak felsőben,
a jókat ötödiktől elviszik.

Persze beszéltem olyanokkal is (ezek után meg pláne), akiknek felsős volt már akkor a gyereke a SZIÁ-ban, de azt kellett látnom, hogy egyfajta sajátos mentegetőző metakommunikáció zajlik minden ilyen esetben a kérdező és a megkérdezett között. Aki otthagyta/otthagyja a gyerekét felsőben, az szabályosan (és minden esetben, tehát a megkérdezettek 100%-a) mentegetőzik, ürügyeket, okokat nevez meg, amiért okos, érvényes döntés volt ez a részéről.

Azt vettem tehát észre, hogy vannak a „jó gyerekek” és a „jó szülők”, akik ötödiktől mindenképpen más helyre kerülnek, nem maradnak a SZIÁ-ban, és vannak a többiek, akik maradnak, de emiatt minimum tudat alatt rosszul is érzik magukat, tudat fölött

ennek okán mentegetőznek.

Na, klafa.

Gyakorló többgyermekesként aztán besöpörtem a többi „majd megoldom, amikor eljön az ideje” probléma közé ezt is, és ezt követően vígan el is telt három év. Azt nem mondom, hogy gond nélkül, már ami az érintett gyermek iskolai karrierjét illeti, mert nem, ááá, dehogyis gond nélkül, de mi nem a sarokban csendben tanulgató gyerekek specialistái vagyunk a férjemmel, szóval ezzel nincs is semmi baj. A gyermek nehezen indult, ezerrel fejlődött (volt honnan), kapott sok-sok segítséget, az iskolában is, itthon is. Na, de most!

Most itt állunk, a gyermek 4. osztályos. Épp ideje választani, dönteni, meg minden.  (Persze a családi gondolkodás erről nem most kezdődött.) Ééés ímhol ismét a probléma, a metakommunikatíve zavaróan mentegetőző maradósok (a mi osztályunkban ez a kisebbség), és mindenki más, azaz mindazok, aki átviszik a gyermekeiket a Virányosba, a Prohiba, a bárhova, csak itt nem maradnak. És persze

a sztorik, pro és kontra.

És ha mindez nem teremtene elég okot az álmatlan éjszakákhoz: a következő gyermekünk is tanköteles korba lép, az ötödikbe menő nagyfiúval egyidejűleg a kis középsővel is kezdenünk kell valamit. Ő ráadásul beszédfejlődési megkésettséggel abszolválta már az ovit is (rá is húztunk egy évet), minden szempontból veszélyeztetettnek számít. Nemes egyszerűséggel, a sztorik és a saját tapasztalatok okán be sem merem íratni ebbe a suliba.

Nos, mit tehetek tehát? Megoldási lehetőségek:

1. Teszek magasról mindenre, érvekre, sztorikra,

és beíratom az elsőst a SZIÁ-ba, ötödikest hagyom szintén ott. Lesz, ami lesz.

Ez a megoldás azzal a veszéllyel jár, hogy a probléma nem megoldva, csak elodázva lesz, és majd év közben/félévkor, nyáron kell intézni a suliváltást. Nem beszélve ennek a megoldásnak arról a nem elhanyagolható lehetséges hátrányáról, hogy az elsősünk a nem-túl-jó kezdet miatt rengeteg kudarcélményt szerez, és nehéz lesz visszafordítani az iskola-megutálási folyamatot.

2. Nagyobb gyerek megy a Virányosba,

tűzzel-vassal, de elintézem, nem lesz könnyű, mert finoman szólva nem egy éltanuló… Egyedül jár nap mint nap, slusszpassz, többiek maradnak Keszin.

Ezzel az a probléma, hogy nagy gyermekem teljesíthetetlen kihívással szembesül az erősnek feltételezett Virányosban, azaz túl nehéz lesz neki a suli, elkezd melléjárni, juhúúú, 11 évesen csavarogni kezd. Na, neeem. Nem is beszélve a kisebbel kapcsolatos lehetséges nehézségekről, ááá, ez sem az igazi…

3. Mindet, azaz mindhárom gyerekemet elviszem Kesziről,

konkrétan egy családilag már bejáratott és rém szimpi suliba. Problémák:
- távolság, benzinköltség, koránkelés, parkolás,
- gyerekek Keszis társadalmi kapcsolatainak megszakadása,
- Keszis különórákkal kapcsolatos logisztikai nehézségek,
- én nem is tudom, hogy mi még…

4. Iskolaalapítás

Az melós. És pénzbe kerül. Meg hát lesz-e elég jelentkező? Meg, meg, meg, meg… De szerintem ez sok más szülőnek is megfordul mostanában a fejében Keszin… Én legalábbis ismerek párat.

Ezeket tehetem én. Korlátozza a lehetőségeimet az, hogy rájöttem, hogy hosszú távon jobban megéri nekem, ha bele merek nézni a tükörbe szülői minőségemben, és azzal a jó érzéssel létezhetek, hogy mindent megadtam adott körülmények között a fiúknak és a lánynak, amit lehetett. A megoldás még azért alakulóban van, és nagyon várom azok jelentkezését, akik érdemben – akár kommentben, akár egy egész cikk keretében – szeretnének hozzászólni a problémához. Mert

a lényeg a sztorikban van,

az egyéni történetekben, amelyek miatt (vagy adott esetekben: amelyek ellenére) a SZIA jó híre sajnos hagy kívánnivalót maga után.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lady Ann 2016.02.07. 19:17:06

Engem anyám anno simán átvitt a 10 percre található igen gyenge iskolából az egy órára lévő erősebbe, igaz Pesten belül. Mondjuk én elég nyúl voltam, hogy melléjárjak, pedig nem voltam éltanuló, szóval ért kudarc. Ez ötödikben volt és ott tudtam maradni gimibe is, szóval nagyon megérte.
Tudom, hogy szívás az utazás, de azzal tolsz ki legjobban a gyerekkel, ha hagyod, hogy szétunja magát egy, a képességeihez gyenge iskolában.

Kelly és a szexi dög 2016.02.07. 22:00:49

Kitartás - majd te megmutatod!

Kelly és a szexi dög 2016.02.07. 22:00:50

Kitartás - majd te megmutatod!

laci_52 2016.02.07. 22:20:48

Az egyes pontra szavazok, saját tapasztalatok alapján.

Az első gyerekemet - mivel túl sok gondunk volt a testvéreivel, a 7 hónapra született ikrekkel - a legközelebbi, összesen 200 tanulóval működő mindenki által lesajnált iskolába írattuk be, onnan bejutott abba a középiskolába, amelyikbe szántuk, majd egyetemet végzett.

Az ikrek a rengeteg fejlődési probléma(diszlexia, mozgásfejlődési gondok stb.) miatt két évre kisegítő iskolába jártak. Harmadiktól évismétlés nélkül bekerültek oda, ahova a bátyjuk is járt. Ami nagyon fontos, innentől nem kellett kísérgetni őket, önállóan közlekedtek. Utána a környék legjobb középiskoláiba kerültek, majd egyetemet végeztek.

Úgyhogy ha elég okos és szorgalmas a gyerek(és a szülő is odafigyel rá!), mindegy melyik általános iskolába jár, később tovább tanulhat akár jobb középiskolában és van esélye a felsőoktatásra is.

tavolirokon2 2016.02.07. 22:53:06

Ha mindenki a masik iskolaba megy, akkor miert szakadnanak meg a kapcsolatok?

Ha vallasosak vagytok (vagy hajlandoak vagytok tettetni), mehettek egyhazi iskolaba is, abbol mindenutt van, rengeteg a penzuk, es szigorubbak.

Ilyenolyan alapitvanyi meg maganiskola is rengeteg van, ha nem orultdragat valasztasz, lehet, hogy olcsobban is jossz ki, mint a nagyon tavoli sima + kulonangol, kulonzene, kulonsport.

Serulekeny kicsivel meg waldorf, amig ki nem novi az ovodat es tenyleg iskolaerett nem lesz.

Pirx pilóta · http://late-modern.blogspot.hu/ 2016.02.07. 23:21:47

nyihihihi, az én egyik gyerekem másodikos a Virányosban, a másik idén kezdi, és már most parázunk, hogy mi lesz két év múlva, mert innen is épp úgy elviszik a felsősök krémjét tova... vigasztaljon (+ egy szempont), hogy az eddig a témában megkérdezett pszichológusok szerint egy tízévesnek akkora stressz a felvételi (pláne, ha kudarccal végződik - ez persze a 8 osztályos gimire áll), és a megszokott barátai-osztályközössége elveszítése (valójában még egy 14 évesnek is, de ez más kérdés), hogy jó eséllyel többet veszít a váltáson, mint nyer... amúgy a Budakeszi út vonalán még a Budenz úti iskola szokott célpont lenni...

Péter Bódis 2016.02.07. 23:55:56

A probléma gyökerét nem olvastam sehol, hogy mi okozza az iskola gyengeségét. Sokan a szülők felelős hozzáállását elfelejtik, nem csak az iskolában, hanem otthon is tanulni kell. De a rohanó világban erre már nincs idő.

2016.02.08. 05:00:17

Mitől gyenge, rossz a mostani iskola. Semmi konkrétum, semmi érv. Mitől jobb a többi? Az olvasók jó része szerintem nem ismeri Budakeszit, fogalma sincs arról milyenek viszonyok ott. És mi a gond a gyerekkel? Buta, lusta, nem hallgat a szülőkre, esetleg fogyatékos? Akkor lehet, hogy otthon és a gyerek fejében vannak gondok elsősorban, nem a sulival.

Girhes 2016.02.08. 06:55:51

@Pirx pilóta: A felvételi körüli stressz tízéves korban semmi sem volt az elsőtől negyedikig tartó rengeteg kudarcélményhez képest. Az osztályfőnöke konkrétan közölte velem, hogy "nem fogja bírni a gyerek, nem odavaló, ki fog bukni, meglátja". Megláttam: teljesen felszabadult, kinyílt az új helyen, megtanult tanulni, közösségi ember lett sok új baráttal. Két nyelvvizsgával, három emelt szintű érettségivel jött ki a nyolcosztályosból úgy, hogy nem tanulta szarrá-rommá magát (volt idő hobbira, barátokra, pihenésre) és azóta már megvolt az egyetem is.

zsocsa 2016.02.08. 09:16:32

Never ever Viranyos...Jol nezd meg a tanarok es gyerekek kapcsolatat..Felsoben.Ha nem akarod, hogy idegbajos gyereked legyen NE vidd oda. Mi (tobben) elhoztuk idoben.Egyebkent annyian jonnek el hogy siman felvennenek.

Vagy úgy... 2016.02.08. 11:38:01

@karandash: Az iskola gyengeségei pld. a zsúfoltság, ha nem vinnék el ötödiktől a gyerekeket nem is tudnák hová tenni őket. Nincs annyi terem. Kevés a hely és az idő az ebédeltetéshez, ami egy nagy vágta. Képzelj el egy csapat hatévest amint forró leveses tányért tálcán egyensúlyozva időmérő edzést tart. A tornaterem sem elég nagy. Az ötödikeseknek nincs saját termük.
Az elsősök minden utolsó óra után összeszedik a holmijaikat és szépen átsétálnak a pár száz méterrel távolabbi épületbe napközizni. Persze ebbe még senki sem halt bele, de miért az elsősöket kell rángatni?
Az elsősök napközis helyszíne egy kb. 35 évvel ezelőtt épült könnyűszerkezetes épület. Akkoriban úgy gondolták, hogy pár év múlva lebontják. Azóta is üzemel és úgy is néz ki. Azt mondják biztonságos, ezt támasztja alá, hogy az elmúlt évben bátran rápakoltak egy csomó napelemet és az azt rögzítő betontáblákat. Egy kicsit beázott utána, de megoldották. Én ugyan aggódom egy kicsit, de hát az anyai szív szív. Sajnos gondok vannak a takarítással is mert az önkormányzati tulajdonú kft vezetője nincs tisztában a tulajdonosi és a megbízott vezető közötti különbséggel, valamint holló hollónak nem vájja ki a szemét.
Bár az első osztályok létszáma sokkal kedvezőbb mint más iskolákban, azt viszont nem szokták közölni a szülőkkel, hogy minden évben indítanak egy osztályt a kevésbé okos gyerekeknek. Nem tudom szebben írni. Ha szülőként ezt nem tudom, mert nem mondta el a szomszédasszony vagy valaki más de semmiképp sem az iskola, tudatlanságomban a gyermekem egy olyan osztályba kerülhet, ahol a 20% átlagos és 80% átlag alatti képességű gyerekanyag van egyetlen pedagógussal nem véletlenszerűen kiválasztva. Később persze ennek az osztálynak a létszáma növekszik a más osztályokból érkező magatartászavaros gyerekekkel. Hogy is hívják az ilyet? Nyilván a sztár tanítónéniktől nem várhatjuk el, hogy ezt is megoldják, elég nekik a szavalóverseny meg a táncika meg a sok drága kirándulás. A tanítók mentségére legyen mondva, hogy ebben a kb. 860 gyermeket oktató intézményben egyetlen iskolapszichológus sincs. Miért is lenne, még belelátna a dolgokba és észrevenné, hogy milyen fontos is lenne a pedagógia szakokra jelentkezők szűrése pedofíliára és szadizmusra. De hát ez nem csak erre az iskolára jellemző probléma. A fejlesztéseket akkor is megoldják, ha a KLIK nem küldi a megfelelő embert. Plussz pont a sulinak. Az iskola mellett szól még Napraforgó tagozat, a fogyatékos gyerekeknek nem kell Budapestre utazni iskolába. Örülök ennek a tagozatnak.
A vezetővel kapcsolatos legnagyobb probléma, hogy egy személyben iskolaigazgató és önkormányzati képviselő. Akarva akaratlanul is azt a benyomást akarja kelteni az önkormányzatnál, hogy ő jól végzi a munkáját, tehát az iskolában nincsenek gondok. Ha vannak, akkor sincsenek. Ez általában a sokakat érintő esetekre igaz. Az iskola inkább hivatalként viselkedik és nem tekinti a szülőket partnernek, bármilyen jóindulattal is lépjenek fel. Nyilván inkább indulattal lépnek fel, de hát a vezető azért vezető mert tudnia kell ezeket a helyzeteket kezelni. Ha nem találkoztam volna konfliktus helyzetben olyan iskola igazgatóval aki tudta kezelni, akkor elnézőbb lennék. Ha valami jó dolgot tesznek a szülők, az rövid időn belül az iskola dicsősége lesz, majd az önkormányzaté. De ez már politika és bizony, bizony áttétesen itt van az iskola falai között.
Budakeszi egy sváb falu, azt várná az ember, hogy a német nyelvoktatás sokkal színvonalasabb, a mindennapi élet része. Nem az.
Engem rendkívüli módon zavar az osztály és iskola szinten is megjelenő kollektív büntetés mint nevelési eszköz. Tudom, felfoghatnám az életre való nevelés egyik eszközének, de nem megy.

Igen, minden szempontból jobb lenne még két kis iskola az alvégen és felvégen. Olcsóbb is lenne mint a Kerekmezőre építendő új iskola, a közlekedés szempontjából is jobb lenne, gyereknek is jobb lenne, szülőknek is jobb lenne, de hát akkor miért nem vetődött ez fel eddig az iskola és az önkormányzat részéről?

Vagy úgy... 2016.02.08. 11:46:31

@Péter Bódis: Iskolába járni kötelező. Bármilyen gyerek megy oda, az iskolának képesnek kell lennie a gyereket beilleszteni a közösségbe. Olyan emberek tanítanak és nevelnek ott, akik évekig tanulták ezt. Ha nekik nem megy, miért kellene mennie annak, aki nem is tanulta és nem is gyakorolhatta a gyerekeivel milyen 20 fővel együtt lenni nap mint nap 25 négyzetméteren? Talán nem kutyafuttában a teljesíthető pontszám alapján kellett volna szakmát választani gimnázium harmadik osztálya végén. Ezt ma már azért merem így leírni, mert találkoztam jó pedagógusokkal.

Pendemonda 2016.02.08. 12:41:36

A kihívás mindig alkalom a fontos kérdéseken való gondolkodásra és a megfelelő döntésekre.
Az egyes alternatívákról:

Ha elég erőt érzel magadban, akkor nosza, neki lehet állni kívülről átszervezni a SZIA-t. Ehhez azonban célszerű volna pozitív elemekre támaszkodva, programszerűen hozzáállni, önmagában az elégedetlenség szítása nem teremt jobb intézményt, viszont jelentős rombolást okozhat.

Új iskola alapítása:
Új intézmény létrehozása nagy felelősség, általában sokkal több a csendes kudarc, mint a hangos siker. A társak gyűjtése, ígéretek tétele, a betartásukról való gondoskodás energiát és döntéseket igényel - egy intézmény létrehozása gyakorlatilag egy új gyerek vállalásával felérő felelősség, amihez a szükséges feltételeket az írás szerzője számomra nem bizonyította (ettől persze még képes lehet rá)

A pénzről: igen, a gyerekek megfelelő nevelése a szülőktől is pénzt (időt, benzinköltséget igényel) igényel a mai világban, ezt a legtöbben egyébként is tudják (mondjuk a kormányzatunk pont nem mindig, így az igényekhez képest alacsony fizetések miatt is alacsony a gyerekvállalási kedv). Szóval az szülői felelősség, hogy mit enged meg a pénztárca és az életkedv együttese.

A személyes sztori:
Sokaknak, így nekem is úgy merült fel a kérdés, hogy miként alkalmazkodsz a helyzethez, ha megváltoztatni nem tudod.
Én 91 óta élek Budakeszin, a fiam ide járt a katolikus óvodába. Mivel a budakeszi általános iskolák osztálylétszáma akkoriban magas 30+-os volt, én pedig abban hiszek, hogy kevés gyereket jobban lehet tanítani (a személyes példa egy Sopron melletti községben is erről győzött meg), a Lauderbe vittük a fiam, ahol 20-25 fős osztálylétszám volt 2 osztályfőnökkel. Az iskola a Budakeszi úton van (22-es busz), ami nem jelent jelentős időbeli igénybevételt, és egyébként az iskola jól felszerelt, igényes és gyerekbarát.
A Lauder világi zsidó közösségi iskola. A világi jelleg megkönnyíti a nem zsidók számára az itt tanulást, ennek következtében a diákok mintegy harmada-negyede nem vallási/egyéb közösségi alapon került ide, ők/mi alapvetően budai-budavidéki polgári családokból vannak/vagyunk.
Van judaisztika (= Ószövetség), és kell héberül tanulni, kb. hasonló leterheltséggel, mint ahogy az orosz nyelvoktatás működött a mi generációnknak.
Az önazonosság miatt természetesen minden évben feltettem magamnak a kérdést, hogy jó helyen van-e itt a fiam (és időközben a lányom is), de ha nem akartam hazudni magamnak, akkor igennel kellett válaszolnom.
Ettől persze még jártunk kosarazni Budakeszin, amit az a helyzet szüntetett meg, hogy a szakosztály az időigényes versenysport felé tolódott el, mi pedig ezt inkább hobby szinten kívántunk tartani.

A fentiekkel együtt egyébként jól érzem magam katolikusként Budakeszin, 91 óta otthonommá lett a település.
Így azt is fontosnak tartom, hogy a helyi iskola jó legyen -ehhez pedig az kell, hogy az itt lakók ezt elhiggyék, a meggyőzésük pedig az iskola vezetésének a feladata.

nikecell17 2016.02.08. 13:28:50

@Pendemonda: Végül is semmit nem mondott a szóban forgó általános iskoláról, úgy tűnik, nem is ismeri... (?)

kvadrillio 2016.02.08. 14:40:53

ITT SEM LEHET A RÉGI MÓDON KOMMENTELNI !+!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2016.02.08. 16:50:42

Párszor jártam Budakeszin,
Nem jellemző a szürke szín,
Hanem inkább tarka szerű,
Indokolt lenne a derű.

Oktatás tán gyenge fajta,
Változtatni kéne rajta,
S ha a KLIK-re mondott NEMek
Győznek, akkor lehet remek.

;-)

Címkék: oktatás közélet gyerekek iskola szülők általános iskola SZIA FVV