Szennyvízprojekt – …és ki teheti jóvá?

Doleschall Tamás | 2014.02.06. 11:00

Az előző posztokból már tudjuk, kiknek miért jó, és miért nem jó ez a beruházás. De ki garantálja, hogy nekünk tényleg hasznos lesz? És ki véd meg minket az eddig elhallgatott károktól? Háromrészes sorozatunk befejező darabja. 

A mi érdekeinket ebben a projektben az önkormányzat képviseli.

Az egész ügy elején még jóval több érdekre kellett figyelemmel lenniük, mert miénk volt az üzemeltető cég, magunknak építettünk hálózatot és új telepet. Csakhogy időközben az ilyen kis szolgáltatókat törvényileg belekényszerítették sokkal nagyobb társaságokba. Az önkormányzatoknál csak az ingatlanok, a telepek és a csövek maradtak, amiket az új üzemeltetők használatába kellett adniuk. Ez nagy érvágás volt, hiszen a szennyvízcégek általában nyereségesek, szemben az ivóvíz-szolgáltatókkal. A mi pályázatunk viszont ment a maga útján, és megkaptuk a lehetőséget, hogy egy világszínvonalú tisztítót építhessünk – ami másoknak termel hasznot.

Méghozzá a korábbinál sokkal több hasznot. A benyújtott pályázat alapos mérnöki számításokkal alátámasztva (jóformán csak a gyári sorszámokat nem tartalmazta a költségbecslés) egy nettó 2,3 milliárdos építkezésről szólt. Elég nehéz volt elnyerni, mert a bírálók annyira sokallták ezt az összeget. Két évvel később a győztes konzorcium nettó 3,2 milliárd forintért vállalta ezt a munkát.

Szóval van pénz a rendszerben bőven. És ebből

minden egyes forint átfolyik az önkormányzat kezén,

amely – hála a törvényi változásoknak – beékelődött a két haszonszerző, a kivitelező és az üzemeltető közé.

Ez a mi fegyverünk, ami a polgármester és képviselő-testület kezében van. A kérdés az, hogy mire használják. Az egész projekt alapvető hibáján, ami a saját tévedésük is egyben, már nem tudnak változtatni. Az új telep egy gyönyörű természeti környezetbe épül ahelyett, hogy az iparterület határára kerülne. Az ebből fakadó problémákat viszont kutya kötelességük orvosolni.

Elsőként gondoskodniuk kell a Bodzás-árok mentén levő védett terület fennmaradásáról. Nem majd, hanem azonnal, amikor a régi szennyvíztisztító bezár. Ennek a leggyorsabb módja, ha az új teleptől a város irányába visszavezetnek egy csövet, hogy

a tisztított víz a különleges élőhely
feletti patakmederbe jusson.

Ugyanúgy sürgősen meg kell szabadulniuk a bekötő úttól, ha nem akarunk a következő harminc évben a feltárt terület tulajdonosaival vitatkozni a nem kívánt fejlesztésekről. Mert az remélem, fel sem merül, hogy az önkormányzat tovább ösztönzi ezt a fajta természetrombolást.

Az így megspórolt pénzt át lehet csoportosítani a makkosmáriai utak, illetve a Meggyes és Munkácsy utcák helyreállítására. Mert a projekt költségvetéséből ott jöhetnek létre olyan értékek, amik minket gazdagítanak, és nem a nagy cégeket. Mindezekhez kellenek azok a tervek, amelyek alapján

kiszoríthatják a kivitelezőből a nívós, csapadékvíz-elvezetést is magában foglaló útépítést,

nemcsak valami szedett-vedett visszatemetést.

A kiépülő makkosi árkok hosszú távon segíthetik a Bodzás-árok természetes vízellátását. Ami akkor lesz teljes, ha egyszer a sűrűbben lakott városrészekből is külön tudjuk gyűjteni a csapadékvizet. Ennek a koncepciója már évek óta készen áll, csak végre el kellene kezdeni megvalósítani.

A városvezetésnek a terepmunkán kívül is jól kell kezelnie a projektben használt fegyvert, nehogy visszafelé süljön el. Ugyanis azzal, hogy minden irányba az önkormányzat a szerződő fél, nála maradtak a pénzügyi kockázatok. A város éves költségvetésének kétszeresére rúgó beruházásban egy pár százalékos gikszer évekre elvonná Budakeszi beruházási forrásait.

Szerencsére jön még be pénz a projektből egyéb csatornákon is. Az itt végzett munkákból származó iparűzési adó a két következő évben extra bevételekhez juttatja a várost. Nincs sok időnk, hogy kiszámoljuk, pontosan mennyi többlet lesz, és mire szeretnénk költeni. Például el lehet belőle kezdeni a felső és belső településrész csapadékvíz-elvezetését. Vagy az önrész hiányzó részét finanszírozhatjuk belőle, ha a várható önrész-pályázatokon nem nyerünk erre plusz támogatást. Persze ehhez indulnunk is kell.

A legnagyobb pénzügyi kockázatunk azonban a projekten kívül van. Ha a mostani tisztító telkét ilyen állapotában vesszük vissza, akkor

az önkormányzatnak százmilliós nagyságrendben
kell állnia a rekultiváció számláját.

Félreértés ne essék: ha az üzemeltető végzi ezt, akkor is mi fogjuk fizetni. Csak nem magasabb adókban meg elmaradt beruházásokban, hanem köbméterenként a csatornadíjban. Ez utóbbi azért sokkal jobban hangzik.

Szóval nagy munka vár a következő fél-egy évben a polgármesterünkre és a képviselőinkre. Nagyon észnél kell most lenniük, hogy a projekt végén ne essünk a két szék közt a pad alá. Ne hagyjuk őket magukra, használjuk ki, hogy a kampány alatt közelebb jönnek hozzánk. Kérdezgessük, hogyan állnak a dolgaink. Most bebizonyíthatják, hogy ki tudnak állni értünk, Budakeszi közösségéért. Ezekben a hónapokban úgy kell dolgozniuk, ahogy elvártuk az elmúlt húsz-huszonöt évben: hatékonyan, elkötelezetten és felelősen.

 

Érintettségi nyilatkozat: 2011. február elejétől 17 hónapon át foglalkoztam vagyonkezeléssel és városfejlesztéssel az önkormányzat megbízásából, az utolsó négy hónapban a szennyvízprojektet szervező BSZM Nonprofit Kft. ügyvezetője is voltam.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: pénzügyek útépítés szennyvíz szennyvíztisztító városfejlesztés csatornázás rekultiváció DT Makkosmária Bodzás-árok szennyvízprojekt