Mert kell egy piac!

Budakeszi Blog | 2013.10.21. 16:00

Nyaralók tömegei kerekednek fel egy-egy nyári hétvégén, hogy kecskesajtot, sonkát, süteményt, vagy éppen házi szörpöket kóstolgassanak, vagy csak eltöltsenek egy kellemes, ínycsiklandozó délelőttöt a termelő piacon. Káptalantótiban. De miért nem itt?  Illisz L. László írása 

Miért érdemes kijönni Budakeszire?

Persze több minden eszembe jut, de sajnos az összes a településen kívül található. Vegyük például a vadasparkot, ami itt is van, meg nem is, vagyis aki kiautózik a fővárosból ide, hozzánk, lekanyarodik a Szanatórium utcánál, és esetleg szemébe ötlik a Himnusz szobor. De sokkal valószínűbb, hogy a vadasparkba látogató (autós) úgy érkezik meg hozzánk és úgy távozik, hogy a bölényen, a medvén és a többi karámlakón kívül senkivel és semmivel nem találkozik. (Csak bízhatunk abban, hogy a busszal érkező és vadasparkig kitartóan gyalogoló, onnan elcsigázottan visszaérkező, gyalogos látogató még a Himnusz szobrot is körüljárja.)

Vagy esetleg érdemes eljönni Budakeszire a mamutfenyők miatt. Eljön a turista a Dózsa György térig. Leszáll a buszról, vagy éppen otthagyja az autóját a parkolóban és nekivág a városunkat körülölelő, varázslatosan szép erdőknek, ligeteknek, vagyis az alvégről megint csak elindul a településről kifelé.

De mi van idebent?

Hosszas töprengés után csupán egyetlen dolgot tudok mondani, amiért én, ha nem itt laknék, hajlandó lennék felkerekedni és kijönni Budakeszire.

Ez a piac.

Persze nem a fatelep előtti, elhanyagolt placcon összeverődő, jobbára balkáni hangulatot idéző zsibvásárra gondolok, hanem a termelői piacra. Arra a színes, hangulatos forgatagra, ami

vasárnaponként élettel tölti meg a Dózsa György teret.

Aki ugyanúgy, mint én ezen a piacon szerzi be hétről-hétre családjának a paradicsomot, a kolbászt, a mézet (és hosszan sorolhatnám még a földi jókat…), annak aligha kell bizonygatni, mennyire jó ez a mi piacunk. Vasárnap délelőttönként a rendőrség előtti terület valódi közösségi térré alakul át, ismerjük egymást, az árusok a törzsevőknek már előre köszönnek, …persze, meg lehet kóstolni, különben honnan tudná, hogy finom? Uramatyám! Mekkora ez a tojás! Nem lehet, hogy véletlenül a liba alól került ki?!

Igazi érték ez a piac – ami egészen méltatlan körülmények között, s tegyük hozzá, Budakesziről nézve félig, Pestről nézve pedig teljes illegalitásban üzemel.

Nemrégiben hosszan bizonygattam városunk egyik (ízek, illatok, s általában a gasztronómia iránt egyébként fogékony) notabilitásának, hogy mennyire érdemes vasárnap délelőttönként egy-egy órát szöszmötölni, kóstolgatni, vagy éppen csak lődörögni a piacon. Elcsodálkozott. Tényleg?! Hát, ő még soha nem járt a piacunkon!

Úgy hallottam, hogy a város vezetése – nyilvánvalóan a bevétel növelésének szándékával – több, nagyobb városi ingatlant (művház és környéke; Gamesz udvar; etc.) hasznosításra kínált befektetőknek. Nem látom, hogy ebben a válság sújtotta gazdasági környezetben kapkodna a tőke a budakeszi befektetési lehetőségek után.

Pedig egy rendezett piac kialakításához talán még külső tőke bevonására sem lenne feltétlenül szükség. (Persze miért ne lehetne találni az okos, szerethető és talán jövedelmező célhoz egy értelmes, szakmai befektetőt?) Ha képesek lennénk kialakítani egy kulturált, a vevők és az árusok számára egyaránt vonzó piaci környezetet, a jelenleginél értékesebb kereskedelmi térhez juttathatnánk őstermelőinek, megmutathatnánk a Zsámbéki-medence legfőbb értékeit, nem is szólva arról, hogy

fel lehetne éleszteni a már-már feledésbe ment, s nekünk olyannyira fontos sváb gasztronómiai hagyományokat

(ételbemutatók, kóstoltatások, néptánc, asszonykórus, etc.)

Nem kellene ide többszintes, üzletházat építeni, mert annak ekkora forgalom mellett az égvilágon semmi értelme nem lenne (megtölteni pedig aligha tudnánk). Rendezni kellene a piacteret, ki kellene alakítani (és bérbe adni) néhány állandó (fedett, esetleg ízléses faházba telepített) árushelyet, meg kellene oldani, hogy nyáron a nap ne égesse, ősszel az eső ne áztassa az árusokat és a vevőket (rögzített asztalok, kitekerhető árnyékolók), és máris egészen más képet mutatna és igazán vonzóvá válna az egész piac.

Ha pedig mindez készen lenne, a II., XI. és XII. kerület helyi médiumaiban (helyi tévék, print lapok, weboldalak) „el kellene szórni” a budakeszi piac hírét.

A Magyar Konyha gasztronómiai magazin újságírójaként szerzett tapasztalataim szerin a jó ízlés, a minőségi termék és a pénz előbb-utóbb feltétlenül egymásra talál. A Balaton-felvidéken ma már kultikus gasztronómiai és turisztikai zarándokhelynek számít a káptalantóti, vagy éppen a tihanyi termelői piac. Nyaralók tömegei kerekednek fel egy-egy nyári hétvégén, hogy kecskesajtot, sonkát, süteményt, vagy éppen házi szörpöket kóstolgassanak, vagy csak eltöltsenek egy kellemes, ínycsiklandozó délelőttöt a termelő piacon.

Biztos vagyok abban, hogy szerény befektetéssel, némi marketing munkával elérhetnénk (vagy a szakmai befektető elérhetné), hogy

kijárjon ide hozzánk piacozni
az ínyenc és igényes budai polgárság.

Kicsit etethetnénk, kicsit itathatnák, kicsit kényeztethetnénk őket (s közben persze magunkat is!), eközben pedig megmutathatnánk nekik városunk, és persze közösségünk értékeit.

És ezért már tényleg érdemes lenne kijönni Budakeszire.

Nem elé, nem mellé.

Hanem ide, bele.

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Budakeszi Blog 2013.11.01. 11:36:45

Levelet kaptunk a budakeszi Biokultúra csoporttól:

Szeretnénk a "Kell egy piac" c. témafelvetéshez egy infóval hozzájárulni.
2006-ban kelt az itt mellékelt, ma is jogerős engedély a művelődési ház területén létesített Budakeszi "Ökopiac" működtetésére. A piac tulajdonosa Budakeszi város önkormányzata.
Beruházás nem szükséges a piac beindításához. A piac engedélyeztetését Dalotti Tibor igazgató kezdeményezte. Kiépíttette az előírt számú mosogató és kézmosó mennyiséget és az egyéb feltételeket is biztosította. A Műv. Ház melletti parkoló engedélyeztetése és kiépítése feltétele volt az engedély kiadásának, vagyis a parkoló is ennek a projektnek a keretében épült meg.
Telkiben 2 évig működött ökopiac, ami nagyon sikeres volt. Annak viszont nem voltak engedélyei, ezért az önkormányzat végül leállította, amikor már szépen kinőtte magát. (Most már rendelkezésre áll az infrastruktúra, ezért a helyi környezetvédő civilszervezet egy termelői piacot szervezett az ökopiac helyén.)

Címkék: piac városfejlesztés városmarketing termelői piac ILL