Hová tűnt a Nádas-tó?

Doleschall Tamás | 2013.09.20. 21:00

Megkerülhetjük anélkül, hogy észrevennénk. Belegyalogolhatunk, és nem leszünk vizesek. Pedig Budakeszinek van egy tava. Ott van, ahol 70 éve is volt, csak elloptuk tőle a vizet. 

Nem kell teli vödrökkel a kezünkben caplatni a Mamutfenyőkön túlra, hogy újra megtöltsük. Elég ha felidézzük, hogyan vettük el apránként, és akkor ugyanígy vissza is tudjuk adni. A Nádas-tó az idősebbek visszaemlékezései szerint gyerekkoruk óta

időszakos tó volt.

A 40-es évektől ismerten csak néhány hónapig vagy néha tovább éledt újra. Hol kisebb volt, hol nagyobb. A tavat nem táplálta stabil vízhozamú patak, és nem tudunk olyan forrásról, amely a tó területén fakadna. Csak a Budakeszi feletti hegyekből lefolyó víz töltötte meg időről-időre. Ez jöhetett egy nagyobb esős időszak után vagy a kora tavaszi hóolvadáskor. A vízerek útja a felszínen vagy a lankák agyagrétegei között vezetett. Ez utóbbiak előbb-utóbb a felszínre buktak, és így jutottak el a mederig.

Ez a meder nem túl mély, „kiszáradva” simán rétnek nézné az ember, ha nem árulkodna a vizes élőhelyre jellemző növényzet. Noha a területet kivett bányaként tartják nyilván, de ilyen használatra senki sem emlékszik. Valószínűbb, hogy bármiféle emberi tevékenység nélkül ez a környék legmélyebben fekvő része.

A tó lényege azonban nem a meder,
hanem a vízgyűjtő terület.

Ez természetes mivoltában a tótól északra fekvő hegygerincekig terjedt. Itt a 20-as évektől léteztek már a szanatóriumok, de jelentősebb beavatkozások csak előbb a téeszesítés során, később a tangazdaság kialakításakor történtek. Ekkor a mai Barackos területén lévő kis parcellákat és a közöttük futó folyásirányú árkokat keresztbe szántották, hogy a növénytermesztés érdekében ezzel lassítsák a víz lefolyását.

A terület 70-es évektől zajló beépülésekor pincék, utak és közműárkok állítottak további akadályokat a víznek. A lakóépületek között a csapadék és a néhol pincéket elárasztó rétegvíz már komoly gondot jelentett, ezeket a Márity utca irányába terelték, onnan folynak tovább a Meggyes utca felé. De nemcsak a beépült városrész vizét veszítette el a tó. A távolabbi hegyoldal felől ereszkedő természetes árkokat is több helyen feltöltötték, így azokon el sem jut víz a Telki útig.

Amely főút amúgy is gátként állja el valamennyi, fentről jövő víz útját. Az út menti árkokban összegyűlő víz a tó helyett a Meggyes utca felé folyik. Hiába vannak a Telki út alatti átvezetések, ha nem ömlik oda víz a hegyoldal felől. Az út másik oldalán egyébként a régi árkok folytatódnak, de

a Nádas-tó előtt ezeket is elszántották vagy feltöltötték.

Mára a tó vízgyűjtő területe az eredetinek körülbelül huszadára(!) szűkült. Ez arra elég, hogy egy extra csapadékos évet követően megjelenhet a víz a mederben. Amire legutóbb húsz évet kellett erre várnunk: 2011-ben az átlagos eső és hómennyiség több mint 1,5-szerese pár hónapra, kis mélységben és kiterjedésben feltöltötte a tavat. Viszont vannak évek, amikor csak harmad ennyi esik.

Márpedig amíg a Nádas-tóba

nem jut többször ennyi víz, addig felesleges álmodozni

arról, hogy milyen jó dolgokat lehetne ott csinálni. Ha mindössze annyit tennénk, hogy a beépítetlen hegyoldalról a tóig vezető árkokat helyreállítanánk, azzal a vízgyűjtő területet megsokszoroznánk. És akkor évente csodálhatnánk a vízi világot.

Találkozunk jövőre a Nádas-tónál?

Ha érdekel a folytatás vagy a többi hasonló poszt,
csak egy kattintás, és nem maradsz le az újdonságokról:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Címkék: természet csapadék DT Barackos Nádas-tó Mamutfenyők Bodzás-árok