Ennyi gyereknek nincs lehetősége helyben, az általános iskolában vagy a Prohászka algimnáziumában tanulnia. A helyzet pocsék, de ami igazán riasztó, hogy erről az önkormányzati „szakpolitikusok” nem is tudnak. 

A remélhetőleg nemsokára induló új iskola kapcsán már több dolog felmerült, például hogy a SZIA főépületéből kiszorult gyerekeknek hány tanteremre lenne szükségük, az új épület a mostani iskola része vagy külön intézmény legyen-e, vagy hogy miért kellene egy igazán jó suli a városnak. De arról még nem esett szó, hogy egyáltalán mennyien tudnak (vagy tudnának) helyben iskolába járni.

Az már a 2011-es népszámlálás adataiból kiderült, hogy együttesen is kevés hely van az általános iskolában (akkor még 875) és a Prohászka algimnáziumában (280). A cenzus szerint Budakeszin abban az évben 1194 ilyen korú gyerek élt, ami 39-cel volt több, mint az akkori férőhelyek száma.

És ez még csak a kezdet volt. Mert a népszámlálási adatok azt is előrejelezték, hogy az egyre népesebb, fiatalabb korosztályok belépésével még több helyre lenne szükség. Ráadásul a cenzus egy pillanatfelvétel, és nem számol az évi 0,5-1% körüli beköltözéssel, ami további növekedésként fog jelentkezni. Ezekből az évi kétszeresen 10-20 fős többletekből 2011-től

öt év alatt simán összeáll egy kb. 200 fős férőhelyhiány.

A fentiek ismeretében elég meglepő volt, amikor egy májusi testületi ülésen a képviselők hitetlenkedve hallgatták, hogy Budakeszin ennyi gyereknek nincs lehetősége a helyi iskolákba járnia.

Sőt, előbb a humán területért felelős alpolgármester a saját adataikra hivatkozva kérdőjelezte meg a férőhelyhiány tényét, majd az oktatási bizottság elnöke (mellesleg az általános iskola igazgatója is) értelmezte a saját szempontjából a fennálló helyzetet. Szerinte az önkormányzat 20 éve egyszer már rendezte ezt a problémát, és azóta érzékel némi kapacitáshiányt, de ezt igyekeznek orvosolni, és „jelen esetben nem a teljes vészhelyzetről beszélhetünk.”

Az illetékes képviselők némileg egymásnak is ellentmondó álláspontja miatt később kikértem a polgármesteri hivataltól a legfrissebb koréves adatokat, amiket még aznap(!) megkaptam. Azért tudtak ilyen gyorsan válaszolni, mert kéznél volt nekik: a központi nyilvántartó (KEKKH) ugyanis a kormányhivatalokon keresztül minden évben megküldi a településeknek a rájuk vonatkozó január 1-i népességi adatokat.

A koréves bontás szerint 2016 első napján Budakeszin 1414 általános iskolás korú gyerek volt állandó lakosként bejelentve. Ennyien jutottak a SZIA alapító okiratában szereplő 900, illetve a Prohászka algimnáziumában lévő 280 férőhelyre. Magyarán ha a két intézménybe csak helyi lakosokat vesznek fel, akkor

a budakeszi iskolák első nyolc évfolyamán
234 gyereknek nincs helye.

Lehet, hogy erről az adatról önmagában nem beszélhetünk teljes vészhelyzetként, de az mindenképpen aggodalomra ad okot, hogy – mint kiderült – a szakpolitikusok nem is tudnak ilyen mérvű hiányról.

Gondoljunk csak bele: vajon mivel érvelnek, amikor a kormányzat egy 10 tantermes iskolával szándékozik megoldani Budakeszin az alapfokú oktatás épület-problémáit?

Vagy hogyan fogják orvosolni a folyamatosan növekvő férőhelyhiányt a valós népesedési folyamatok ismerete nélkül? Ahogy eddig 20 éve mindig? Egy plusz pad a tantermekbe, egy plusz tanterem a szaktanterem helyére, majd a szertár helyére, majd a Zeneiskolába, és így tovább?

Igen, az eltelt két évtized alatt így jutottak el odáig, hogy 24 osztály préselődik be a SZIA eredetileg 12 tantermes főépületébe, és az elsősök többsége egy háromszáz méterre fekvő épületben tanul, távol a tornateremtől, drámateremtől és ebédlőtől.

És így sem sikerült kezelniük az évről-évre duzzadó problémát, hiszen ma már több mint kétszáz helyben lakó gyerek

akkor sem tudna Budakeszin iskolába járni, ha szeretne.