Van pár dolog, amit évről-évre rendszeresen mérnek a diákoknál. És mivel régóta és az egész országban teszik, az adatok alapján össze lehet vetni az iskolákat, illetve a tendenciákat.
Rögtön az elején szögezzük le: ami itt és most következik, az nettó sarlatánság. Amiért mégis érdemes továbbolvasni, az az, hogy a számmágia mögött azért van valóságtartalom, csak ez önmagukban a számokból nagyon nehezen derül ki.
Kezdjük talán azzal, hogy a kompetenciamérések nem arra szolgálnak, hogy bármiféle rangsort állítsanak fel az iskolák között, hanem hogy – egyéb célok mellett – segítsék az intézmények munkáját a hozzájuk hasonló társaikhoz viszonyítani. Na, Budakeszin belül ezt pont nem lehet, hiszen egy általános iskolát, egy 8 évfolyamos, illetve egy 4 évfolyamos gimnáziumot hasonlítgatunk egymáshoz.
Továbbá arról se feledkezzünk meg, hogy a kompetenciatesztek
csak két olyan képességterületet mérnek,
amelyeket oktatási minimumnak tekintenek
a későbbi, továbbtanulási vagy munkaerőpiaci érvényesüléshez. Az eredmények tehát nem szólnak számtalan más kompetenciáról, így érzelmi intelligenciáról, kreativitásról, együttműködési készségről sem, csak arról a bizonyos minimumról, illetve az érettségik esetében a tárgyi tudásról.
És ha mindez nem lenne elég, akkor ott van még az adatok összehasonlíthatósága. A legjobb szándék és szaktudás ellenére is előfordulhat, hogy az egyik évben nehezebb teszt kerül ki, mint egy másikban. Az ilyen véletlenszerű különbségek elsimítására ezért minden érték az országos átlag százalékában szerepel, de például így is látszik, hogy 2010-től megváltoztatták a kompetenciamérés módszertanát.
Ha azonban őszinték szeretnénk lenni magunkhoz, akkor minket valójában nem az érdekel, hogy az itteni iskolák hogyan teljesítenek az országos átlaghoz képest. A budakeszi szülők számára a budai, budaörsi, pátyi, telki és budajenői iskolák jelentenek alternatívát, csak erről a járás- és városhatárokon átívelő iskoláztatási régióról nincsenek összesített adatok. Ami van, az az adott korosztály budapesti átlaga, és tekintettel Budakeszi egyre erősebb fővárosi kötődésére, a diagramokban ez a vonal működik kvázi referenciaként.
Haladjunk hát sorban, az első galériában (a képre kattintva nyílik)
a 4. évfolyamos készség- és képességmérések
eredményeit láthatjuk. Pontosabban azok hiányát, mivel a SZIA esetében csak három év elég hektikus adatai álltak rendelkezésre, majd 2012 után az egész programot fakultatívvá tették. Annyit talán megkockáztathatunk, hogy a negyedikesek mért készségei és képességei úgy általában a budapesti átlag körül mozognak.
A második sorozatban szerencsére már értékelhető vonalak vannak, mert
a 6., 8. és 10. évfolyamos kompetenciamérések
adatait 2008-tól intézményenként is közzétették. A helyzet egyértelmű: a SZIA stabilan a budapesti átlag alatt van, a Prohászka felette, és tizedikben a Nagysanyi is fentebb, csak nem annyival, mint a Prohászka.
Meglepődtünk? Nem, hiszen mi másra is számíthattunk volna, ha a gyerekeket 4., 6., és 8. év végén különféle felvételikkel szétosztják jobb és rosszabb képességű csoportokra, akik utána külön iskolákban folytatják a tanulmányaikat.
Végül pedig jöjjenek
a középszintű matek, magyar és történelem érettségik
eredményei, amiket ne is próbáljunk meg összevetni a kompetenciamérésekkel, mert itt már kőkeményen tudásszintre vannak kiélezve a vizsgák, nem készségekre és képességekre.
E téren mindkét helyi gimnázium a budapesti átlag felett produkál, de a Prohászka matematikából sokkal erősebb, történelemből egy kicsit jobb, mint a Nagysanyi, magyarból viszont elég hasonlóan teljesítenek.
És most jön a közszolgálati kérdés, amire kommentben várjuk a választ:
ki mit olvas ki a fenti grafikonokból?
